Normális hogy nem tudok kiverni egy fiút a fejemből akivel csak egyszer találkoztam?

Akár én is lehettem volna a fél életem idén a Déliben töltöttem és olykor-olykor mindenféle "random" emberkékkel is dumálgattam véletlenszerűen mindenféle dolgokról :D

Bár szerintem kizárt, hogy én voltam, DE lehettem volna.

Én ezeket a találkozásokat nem értem...egyszer egy sráccal együtt buszoztunk, kiderült, hogy ugyanoda megyünk, jött velem, bemutatkozott, megkérdezte, van-e valakim, mert neki nincs, a koncert után is odajött, lebetűztette a nevem...aztán sosem jelölt be semmilyen oldalon. Ez mire volt jó?

Mint a példámból látszik, akkor se biztos hogy akar valamit, ha megkérdezi a neved.

Szerintem ha úgy alakul, úgyis összefuttok, ha meg nem, akkor megismerkedsz mással.

Ezt az utolsó kommentedet tedd ki a fészbúkra :) hátha eljut hozzá.

Amúgy szeretem ezeket a romantikus sztorikat :) hajrá!

Elmesélem az én kedvenc vonatos ismerkedésemet. Pestre utaztam éppen, Katalin napra vittem az évfolyamtársamnak egy doboz katicás desszertet. Amikor bementem a fülkébe, az ott ülő srácok épp arról dumáltak, milyen furcsa, hogy nem létezik pl. zöld kutya, piros krokodil meg ilyesmik. :) A leghelyesebb srác megszólalt, hogy ja, például kék katicabogár sincs, pedig milyen szép lenne. Mondtam, hogy nálam pedig pont van :D Aztán a srác elhívott egy kiállításra, mert mint kiderült, szobrásznak tanult. De nem mertem elmenni... szóval szurkolok, hogy másnak összejöjjön.