A párom kevés időt fordít rám, leginkább csak a hétvégén vagyunk együtt, nem tudok változtatni az a baj, anyámék utálják, mit tegyek?

Mindketten tanulunk egy középiskolában.

Ő neki piszok jó esze van,csak nem használja ki az adottságát ami nagyon kár,mert tehetséges,neki elég 2 perc valamihez mint másoknak egy óra...

Szóval dolgozik délutánonként a suli után.

Elég flegma,meg ilyen laza gyereket játszik...Én nem ilyen vagyok,többet szeretnék vele lenni.

Sajnos nem egy közkedvelt személyiség itt a faluban,nem szeretik annyira, ha valami rossz történik egyből rá kenik,pedig nem is ismerek...

Így sok balhéja van.

De állítólag kifogástalan munkát végez,még így tanulás után is.

Nem tudom,hogy tudja ezt végig csinálni...

Hogy legyek vele többet,ő ennyivel elintézi,hogy majd este felhív, nyáron legalább beszökött a szobámba és beszélgettünk,de mostanában nem jön.

Tudom,hogy szeret,mert hiányzok neki és én már többször mondtam neki,hogy ne vállaljon most munkát,inkább tanuljon és utána...Nem lehet lebeszélni,utálja azt a sulit,utálja az osztálytársait a tanárjait,mert nem értik meg őt...

Hétvégén egész nap együtt lógunk,és nagyon imádom..Ma nem voltunk együtt,de tegnap reggel 8-tól este 10-ig:)

Még nem feküdtünk le, ő nem az a lerohanós fajta,de irtó jól csókol:)

Szóval,hogy mondjam meg neki,hogy lehetne több időnk egymásra,ez nagyon ciki mert már mindent bevetettem neki...

nincs ötletem,talán ha végez a sulival jobb lesz...

Anyám és az apám ki nem állhatják,mert nem az az úriember akit akartak nekem,emiatt lopózik be a szobámba..tiszta dilis de imádom..nem akarom elveszteni..

Amikor találkozott először a szüleimmel akkor épp egy monoklival jött be, megverték elég csúnyán,és elítélték,nem is akarják megkedvelni

Menjek ki elé amikor végez a munkával? Vagy mi legyen?

Segítsetek!