Hogyan 'felejtsem el', ha az osztálytársam? Minden nap látom. és annyira tetszik.

Szia!

Én hasonló helyzetben vagyok mint te.De mi jártunk is fél évig, most lett vége.

Mivel osztálytársak vagyunk fogalmam sincs mit tegyek.Én már komolyan elgondolkoztam a suli váltáson is.

Nem bírom hogy minden egyes nap látom, főleg hogy van valami csaja és még enyeleg is vele.

Nem tudom hogy el lehet-e felejteni, én próbálkozom vele nagyon.

Neked sok sikert hozzá.

Óóóó, én sokszor éreztem így. Így visszagondolva inkább kellemes emlék, semmit kínos. Két történetem van.

1. Új suliba kerültem, nem ismertem senkit, így hát el kellett kezdenem barátokat szerezni. Én mindig is inkább a fiúkkal értettem meg magam - lány létemre - így hát feléjük nyitottam. Lett is eredménye sokakkal jóban lettem, de egy fiúval különösen, aki a legjobb barátom lett. Aztán napról-napra többet éreztem iránt, és próbáltam elnyomni magamban ezt az érzést, de annál inkább erősödött. Sokszor úgy éreztem én sem vagyok közömbös a számára, így hát végül lesz, ami lesz alapon elmondtam neki mindent. Azonnal hozzátettem, hogy bármennyire is szeretem, nem akarom a barátságunk veszélyeztetni, és ezzel ő is egyetértett. Aztán utána pár hétig kissé feszült volt a viszony, majd leültünk megbeszélni a dolgot. Azóta is a legjobb barátok vagyunk, sőt egy kicsit lelki társak is, szavak nélkül is értjük egymást. Ő lesz majd az esküvői tanúm, és a leendő babám keresztapja is.

2. Ez a második kicsit rövidebb sztori. Szintén új suliba kerültem, megint elkezdtem barátkozni. Egyetlen fiúval nem beszéltem csak, mert ő nem tűnt annyira érdekesnek az elején, mivel nagyon zárkózott volt. Két évig nem is beszéltünk egymással, aztán a 3. évben elkezdtünk beszélgetni és megnyílni egymásnak, majd barátok lettünk. Aztán a barátságból viharos sebességgel - és némi alkohol elfogyasztása után, ami sikeresen feloldotta némileg a gátlásokat - szerelem lett, és idén már 5 éve leszünk együtt. A menyasszonya vagyok, együtt élünk, és már javában tervezzük az esküvőt és a családot.

Szóval ezzel a kisregénnyel csak annyit akartam írni, hogy nincs veszteni valód. Először próbálj barátként közeledni hozzá, és ha továbbra is érzed, amit eddig, vagy erősebb lesz ne kertelj.

Ha visszautasít egyértelműen, hát istenem legalább megpróbáltad, de ha nem lehet, hogy találsz egy igaz barátot, vagy egy nagy szerelmet.

Bocs a hosszért, remélem azért valamennyire sikerült segítenem.

Próbálj meg másik társaságot keresni, jól érezni magad, ismerkedni, tombold ki magad...

Nem lesz könnyű, de minden idő kérdése és az akaraté.:)