Ha valami durva igazságtalanság ér titeket, hogy kezelitek a dühötöket?

Én rájöttem, hogy ha idegesítem magam, a saját feszültségem nő, és elveszik az energiám, amit szórakozásra, lazításra, az élet élvezetére fordíthatnék. Így tudatosan feldolgozom és elengedem az ilyen eseményeket az életemből. Nem vagyok hajlandó mások hülyesége miatt én idegeskedni. Egyszer élek, és boldog akarok lenni. Aki ez ellen dolgozik, azt kizárom az életemből. (Agykontroll és lazítás, sport pl. futár, és önbizalom, határozottság. Ennyi.) De ne értsd félre, ettől függetlenül barátságos ember vagyok, de aki negatív érzéseket okoz, úgy gondolom, nincs jó hatással. Akkor minek erőltetni? Bosszút állni, haragudni, évekig akár... minek? Kinek jó? Vissza ne jöjjön, kellene a fenének, akkor meg? Kivel szúrok ki, ha ezt az érzést általánosítom? Magammal, persze. Fel kell nőni, és el kell fogadni, hogy van, amikor szívunk, de tovább kell lépni, mert egyszer élünk, akkor meg ne pazaroljuk azt a kevés időt!

sírok...