Nektek mennyi idő kellett, míg elmúlt a reménytelen szerelem?

Nagyon tetszik egy fiú, egy iskolába járunk ő 10.es én 9.es vagyok. Év elején láttam először, akkor is nagyon helyes volt, de sokadik látásra még inkább. Nagyon jól néz ki, aranyos és népszerű, kb. az egész város ismeri. Napról napra egyre jobban beleesek, mindig rá gondolok, ő jár a fejemben bármit csinálok és elolvadok ha rám mosolyog.:)De ez a vonzalom sajnos csak egyoldalú, nem hiszem, hogy neki viszont tetszenék.

Ez irja le legjobban, hogy mit érzek :( :

Mert fáj, ha rám nézel, fáj, ha a közelemben vagy, ha meglátlak, ahogy a korodbeli fiúkkal bohóckodsz. Utálom

magam, amikor nem bírom ki és hozzád érek. Fáj, amikor rám mosolyogsz, amikor meglátom a csillogást a szemedben vagy csak egyszerűen látom, hogy milyen vicces, amikor mérges vagy valamiért. Megrémít a szeretet, amit néha mintha látnék a szemedben. . De ezen érzések közül a legrémisztőbb az, amit én érzek: hogy amikor rám mosolyogsz, a szívem megremeg. Amikor nem velem beszélgetsz, megszakad. Amikor úgy érzem, hogy szeretsz, legszívesebben magamhoz szorítanálak, és soha nem engednélek el. Néha elegem van az egészből, de ilyenkor egy újabb mosollyal ismét magadhoz láncolsz. De mégis az egész az én hibám. Mert szeretlek, amit tudom, hogy nem lehet. . ez a legnyomorúbb az egészben. . Hogy soha nem szerethettem volna beléd. :’(