Csak én vagyok a barátságból/haverkodásból létrejövő kapcsolatok híve?

Én pont fordítva működök. Kövezhettek! :D

F

en nokent pont az ellenteted vagyok.nekem a kapcsolathoz elsosorban szenvedely kell,es heves,gyors erzelmek.persze lehetnek ezek feluletesek is,de szerencsere eddig nem utottem meg a bokam.

mindenki mas,neked ez jon be,nekem meg ez.szerintem nincs gond egyikkel sem...

Én is úgy gondolom, hogy elõbb meg kell ismerni egymást, de ehhez nem feltétlen kell barátoknak lenni. Ha a pasi meglát egy csajt, és vonzódik hozzá, nyilván nem az az elsõ gondolata, hogy de jó lenne, ha haver lenne. Nyilván (ha nem csak arra megy) meg akarja ismerni a csajt, de az elsõ beszélgetésekbõl úgyis rájön, hogy tetszik-e a stílusa, a gondolkodása, és akkor elhívja randira, vagy egyáltalán nem jön be a lány azok alapján, amiket mondott, és akkor koppan a pasi, ekkor nyilván nem hívja randira.

És amúgy nem hiszem, hogy ha te meglátsz egy srácot, aki bejön, akkor azt akarod, hogy barátok legyetek...

Olyan meg tényleg van, hogy valakik úgy jönnek össze, hogy elõször barátok voltak, de ez ritka. Ráadásul az ilyen esetekben szinte mindig az van, hogy az elején az egyik fél bele van zúgva a másikba, a másik fél pedig csak barátként tekint rá, ergo ez nem barátság.