Minek a nagyobb a valószínűsége hogy megbánjuk, ha a szívünkre, vagy az eszünkre hallgatunk?

Én az arany középutat javaslom, perzse ha a szerlemről van szó!

Érzelem nélkül nem szabad belemnni egy kapcsolatba, úgyanúgy, ahogyan ész nélkül se!

Szív vs. Ész!

Elmesélek két történetet,egyikben az eszemre hallgattam,a másikban a szívemre.

1,Megismertem egy fiút,belezúgtam,neki volt egy döglődő kapcsolata,de nem akartam belemászni,mert úgy éreztem a fiúnak kell eldöntenie,h mit akar.Jó barátok lettünk,de egy kis szálka mindig bennem volt,a bnő miatt...Néhány napja bevallotta,h nagyon szeret mióta ismer,csak eddig nem volt bátorsága.Már elskésett.

2,A fenti fiú megismerése után 4 hónappal,kaptam egy mailt,h tanítsak meg valakit valamire.Találkoztunk.Tudtuk,h 7,5év van köztünk,tudtuk,h ő dolgozik,és meg csak egy 20éves főiskolás vagyok,és még nem láttam annyit az életből...de amikor egymás szemébe néztünk rájöttünk egy pillanat alatt,h ez mind semmi.Megharcoltunk egymás mellett mindkettőnk családjával...első gyermekünket várjuk.

Első esetben az eszemre hallgattam,és ha akkor rég nem hagyom annyiban a dolgot,akkor egy eszményi szerelem teljesült volna be.Legközelebb nem követtem el ezt a hibát,és maradéktalanul boldog vagyok.

Ahhoz,h bátran hallgathasak a szívemre,viszont sok mindent át kellett élnem,de a múltam tett azzá a boldog kismamává,aki ma vagyok!