Lehet még esélyem? Eléggé össze vagyok zavarodva. (Hosszú. )

Bocs a kisregényért. Köszönöm annak, aki végigolvassa.

Van egy lány, akit fősuli kezdésekor ismertem meg. Első látásra beleszerettem. Nincs barátja. Én elég félénk vagyok alapban, de mégis mertem nála kezdeményezni, úgy érzem ő az igazi, még feleségül is elvenném már most, ezt annyira komolyan gondolom. Szóval szépen lassan összeismerkedtünk, igyekeztem nem nyomulós lenni, sőt még segítettem is neki levakarni róla egy nagyon nyomulós srácot. Egyébként nagyon jól kijövünk, én nem vagyok az a beszédes, de vele egész jókat tudok beszélgetni, amikor meg már nincs ötletem, akkor ő viszont meg az a nagyon beszédes, így viszonylag kiegészítjük egymást, mert engem nem zavar, ha valaki sokat beszél. Elvagyok a hallgatással. Még ajándékokat is vettünk egymásnak, de a mai napig nem adtuk oda őket, ez mondjuk érdekes. Fél év után közöltem neki, hogy én többet szeretnék mint barátság. Visszautasított, azzal az indokkal, hogy ő nem szeretne senkit most, mert így tökéletes az élete jelenleg.

Én jobbnak láttam, ha minden kapcsolatot megszakítok vele, nem hiszek a fiú-lány barátságban, és talán mindketten jobban járunk. Szóval ezt tettem minden szó nélkül. 4 hónap után közölte velem, hogy én ezzel mennyire megbántottam és szeretne megint jóban lenni velem, de csak mint barátok (miért? tudja, hogy beleestem, és szerintem legbelül azt is tudja, hogy én húzom a rövidebbet mindenhogyan). Elfogadtam az ajánlatát, nem is tudom miért. Azóta minden a régi, egy dolog kivételével, sokkal kedvesebb velem. Meséltem egy barátomnak a dologról, és szerinte csak azért csinálja, hogy figyelmet kapjon, de nem értem, ugyanúgy kapna figyelmet ha a barátja lennék, nem csak sima barát. Még egy találkozót is megbeszéltünk, amit szintén nem tudok miért. Én nagyon szeretek vele lenni, mert a közelében feltudok oldódni.

Ennyire jó "barát" lennék csak? Én még nem adtam fel a harcot érte.

Mit gondoltok, kifizetődhet ez a jövőben még?

Én 19 vagyok, ő 21.