CSAJOK! Mit érzek, amikor szerelmes vagyok? Vagyis mit kéne éreznem?!

azt, hogy az illető személy számodra tökéletes és bármit megtennél érte, csak hogy a közelében lehess, hogy nem tudod mi okból, de nem tudsz nélküle élni

az a szerelem, amikor meghallod ezt a szót: szeretet, rögtön ő jut az eszedbe

Amikor veled van majd kiugrik a szíved a helyéről, ha megölel a legnagyobb nyugodtság áraszt el...és ha nem vagy vele akkor csak arra gondolsz mikor találkozol vele legközelebb és gyakran nagy ürességet és hiányt érzel magadban :)

Huhhh hát megpróbálom leírni... Én mikor meglátom akkor olyan mintha csak ő létezne. Ezt értsd úgy, hogy egyszerűen semmi másra nem tudsz koncentrálni. Velem pl volt olyan, hogy tudtam, hogy előttem áll fél méterrel és inkább nem néztem oda, nehogy észrevegye. Egy barátnőm meg mellettem mondta, hogy:" Mondj már neki valamit! Miért nem szólalsz meg? Köszönj már neki! " és én ebből egy szót sem értettem, mert csak arra koncentráltam, hogy "ó basszus előttem van én meg itt kussolok... áhhh...." Jah és amúgy a barátnőm olyan hangosan mondta, hogy még a srác is meghallotta és megkérdezte, hogy mi van velem. :D (egyébként én így buktam le, de legalább azóta randiztunk, ahol majdnem elájultam, de a srác tök rendes volt meg elkezdett fájdalmasan pocsék vicceket mesélni, de legalább oldotta a feszültségemet :D ) Ja és ez nem csak akkor van, mikor tudom, hogy a közelemben van, hanem még rá 2-3 percre is (eltart egy időbe mire újból normálisan dobog a szívem). És persze mikor nincs veled (meg ugye amikor veled van akkor is) folyton rá gondolsz. De nálam komolyan! Persze pl ha házit írok gondolok arra is, hogy pl a pitagoraszi számhármasok pl a..., de közben meg (akár csak ha egy kicsit is) de gondolok ő rá is. :) Na és persze ha egy másik lányt megölel (még ha tudom is, hogy csak barátok), de nagyon fáj a szívem. Bármint fizikailag fáj. Így összeszorul, meg feszül. És persze akkor is ha arra gondolok, hogy elveszíthetem. Na de persze most, hogy már randiztunk nem izgulok mellette ennyire, de attól még ma is ha meglátom egyszerűen csak úgy erősebben, gyorsabban dobog a szívem és olyan furcsán bizsereg a gyomrom (miniatűr pillangók... összementek szegénykék...) és folyton azon vagyok, hogy megöleljem/megcsókoljam. Ja és egy nagyon fontos dolog! A szerelemhez nem kell, hogy ő egy állom pasi legyen. Akkor is szereted ha nem egy kigyúrt fazon, van egy jó nagy pattanás az orra hegyén és vannak tulajdonságai amik másokban irritálnának, de nála mégis valahogy elfogadod és még azokat az idegesítő tulajdonságait is szereted benne. :)