Van más fiú is, aki ilyen változáson ment keresztül?

Középiskolás koromig félénk, csendes, visszahúzódó gátlásos fiú voltam, aki tisztában volt azzal, hogy ronda és ezért sem kezdeményezett sosem lányoknál. Aztán középiskola után már huszonévesen megtörtént az első nagy erőpróba, elkezdtem ismeretlen lányokat leszólítgatni, de igazi siker nem lett ezekből, többnyire van barátom szöveggel koptattak le, aki adott elérhetőséget annál sem éreztem semmi biztató jelet, hogy lenne érdemes tovább zaklatni a "szegény, ártatlan" lányokat, míg végül az egész csúcspont az volt, amikor szabályosan kigúnyolt egy lány és lerondázott, megalázott a barátnői és mások előtt is. Ekkor végleg visszaváltoztam ugyanolyna félénk, pesszimista, szomorú fiúvá, aki középsuliban voltam és nem is merek azóta sem kezdeményezni, igyekszem kerülni a lányokat, nehogy azt higgyék, hogy van képem őket bámulni, én a genetikai hulladék, az undorító szörnyszülött, hiszen rájuk csak a jó pasik nézhetnek.

Megkeseredett, lányokat gyűlölő, önző, szexmániás, perverz állat lettem, de igyekszem titkolni, mert szégyellem még családom előtt is. Egykor kedves, jó fiú voltam, aki boldog volt, ha láthatott egy szép, bájos lányt, mára már minden lányban csak a rosszat feltételezem, főleg a szépekről, de a csúnyák sem jobbak tapasztaltam, sajnos. Mindegyiknek a külső az elsődleges aztán a menő ruházat és a vagyon. Az érzelmek csak ezután jönnek. Ez az igazság, bár úgyis tagadják a lányok.

A legrosszabb, hogy még alkalmi szexre sincs esélyem ocsmány külsőm miatt. A prostizás nem olcsó és nem is éri meg egy nő sem, hogy több ezreket költsek rá én úgy gondolom. Bulikban vadászom a részeg, buta pitsákra, de eddig csak smárolásig jutottam, mert mindig részeg vagyok és azt sem tudom mit csinálok sokszor. Egykor az igaz szerelmet kerestem, a páromat, ma már odajutottam, hogy csak a szexet hajszolom, nem hiszek már a rendes, kedves, hűséges, jó kislányok léteznek mesében. Azért érdekes, hogy mennyit változtam néhány év alatt.