Csak én találom rossznak a hozzáállásomat ehhez?

Nem is tudom hogyan kezdjem. Féltem magamat. Legalább is a hozzáállásomat. Az a helyzet, hogy megszoktam azt, hogy velem nem beszélnek fiúk. Lehet, hogy mások azt gondolják, hogy legalább túl vagyok rajta, de én félek, hogy már túl messzire megy a dolog. Nem kéne, hogy megszokjam, mert ez ellentmond a társadalmi kommunikációnak. Engem zavarnia kéne az, hogy velem nem beszélnek. De engem nem zavar, és ez marhára idegesít. Lehet, hogy ezzel csak én vagyok így. Annyire mélyre süllyedtem volna, hogy nem érdekelnek a társadalmi kapcsolatok vagy az egészséges ember-ember NORMÁLIS beszélgetés? Vagy ennyire nem vagyok szimpatikus? Vagy csak simán taszítom a fiukat. Nem azt várom el, hogy rám száljanak és puszipajtik legyünk. Azt szeretném, ha egy idegen (nem osztálytárs, rokon) emberrel normális beszélgetést egyáltalán indítsak. Még nem volt pasim, de ez engem nem aggaszt, annak is eljön az ideje. Az osztályomon belüli fiúkkal tök jól megvagyok, de velük nem lehet kikerülni a beszélgetést. Nem is akarom kikerülni. Ők sem. A nálam fiatalabb fiúk szívesen beszélgetnek velem. Az én korom és onnan felfelé már egy mukkot sem. Tisztázzunk valamit: egyáltalán Nem vagyok antiszoc. Szeretem az embereket, a társasági életet. Egy csomó olyan helyre (iskolán belül-kívül) járok ahol tele van velem egykorú fiatalokkal. Színjátszás, önkéntes meló, a diák klubb a sulinkban stb. Mondjuk köszönök egy végzősnek, nem köszön vissza. Az osztálytársam köszön neki, ő visszaköszön és 5 percen keresztül csevegnek. Nekem ez nem megy. Próbálok mindent megtenni, érdekes témákat felhozni stb. Velem nem hajlandók beszélni. OK, nem vagyok egy vonzó, szép lány, bár a lányok, fiúk az osztályomban ezzel nem értenek egyet. Azt mondják nagyon jófej vagyok,és nagyon szeretnek velem beszélgetni. Imádnivaló a kisugárzásom. Mindig hiper-pozitív vagyok. AKKOR MILYEN BAJA VAN MÁSOKNAK VELEM? Általában én szoktam a beszélgetést kezdeményezni, mert fordított esetben nem szólnak hozzám a fiúk.

-Szia!

-Szia.

-Mizu?

-Semmi.

....

-Halottad mit csinált ma a gyökér töri tanár?

-Nem.

-elmesélem a sztorit-

-Ok.

És ennyi. Jön a barátnőm, elkezdi mesélni ugyanazt a sztorit, mintha más embert látnék magam elött. Nem azt a "leszarom" srácot, hanem a "mi a szent szar! Ez óriási!" Ennyire nem vagyok szimpi? ÉS MINDIG EZ VAN! És ezt megszoktam és az nem jó!!! Nem kéne azt megszokni, hogy nem beszélnek hozzád, hogy nem AKARNAK beszélni hozzád. Valaki ötlet? Igazábol nem volt konkrét kérdés, tehát csak vélemény várok. Köszönöm ha elolvastad!

Egy elkeseredett 15 éves lány.