Nem múlt el az érzés, hogyan lépjek túl?

Sziasztok!

Nem túl szerencsésen választom ki magamnak a pasikat. Ez ösztön, így a körülményeket nem igazán tudom befolyásolni. 3 éve kezdődött az egész, amikor a suliban megláttam. Először nem is igazán tetszett, de rájöttem milyen szép a szeme, az arca, a mosolya...belezúgtam. Lassan-lassan ő lett az ideálom. Olyan zenét kezdtem el hallgatni, amit ő. Olyan filmet nézni, olyan könyvet olvasni. Ez nem szerelem, hisz alig beszélünk. Inkább rajongás. Van egy jó pár év köztünk, van barátnője és tanár. Nos igen, talán az utóbbi a legextrémebb a történetben..Próbáltam túllépni rajta, kb másfél év telt el úgy, hogy nem bírtam kiverni a fejemből. Most egy sráccal úgymond "összejöttem". Randi,csók,séta, minden, ami kell. A probléma az, hogy nem találkozunk minden nap, viszont a hapsit, aki egész sokáig tetszett minden nap látom. Az új barátomat mindig hozzá hasonlítom. A csavar a történetben az, hogy néha úgy tűnik, hogy a tanár is érdeklődik irántam. Múltkor (és ez nem egyedi eset) egy ismerősömmel beszélgettem, aki mit sem sejt erről az egészről, megkérdezte, hogy honnan ismerem azt a pasit, mert folyamatosan engem néz és mosolyog..