Mit csináljak, ha egy olyas valakit szeretek aki már nincs az élők sorában?

Első sorban nagyon köszönöm a részvét nyilvánításokat! Az első nagy szerelem mindenki életében mély nyomott hagy, mindenki hozzá viszonyít, így én is. Mi annyira összepasszoltunk, közös kedvteléseink, hobbijaink voltak. Minden szabadidőnket együtt töltöttük, persze diszkréten. Együtt szövögettük a jövőnket. Nem állok még készen sem egy kapcsolatra, sem egy szerelemre, de azt hittem ha erőltetem, akkor halványul az emléke, és az érzéseim, tudom, hogy Ő is azt szeretné, ha elengedném és boldog lennék. De folyton arra gondolok, hogy Ő ezt másképp csinálja, mint "párom" másképp csinálná ezt, másképp reagálná azt, Ő ezt szerette, Ő ezt nem szerette. Nem változtathatom meg teljesen az életemet, de akárhányszor azt csinálom amit szeretek, feltörnek az emlékek, hogy ezt együtt csináltuk, ezt együtt szerettük. Az iskolában, sosem mondták ki, de tudják mi volt közöttünk, persze ez csak a halála után vált egyértelművé. Neki kollégája, nekem tanárom volt, az Ő nagyon jó barátja, sosem beszélt nekem arról, hogy elmondta volna neki, de tudom, hogy így van, Ő értesített telefon a balesetről is, a kórházban halt meg, ott voltam én is és a családja is, nem ép így terveztem az első találkozásunkat. Nem ítéltek el, egymás vállán sírtunk. A temetésen sok diák és tanár is jelen volt, a tanáraim jöttek oda részvétet nyilvánítani, akkor vált egyértelművé számomra, hogy tudják mi volt kettőnk között. Sosem tették szóvá, hetekig nem mentem az iskola közelébe sem. Jól esett tőlük, hogy senki sem kérdezösködött, senki sem említette előttem Őt. Nagyon megértőek és készségesek voltak, nekem vannak a világon a legjobb tanáraim, talán nem itt tartanék, ha ezt nem kezelték volna így.