Túlreagálom, vagy tényleg nagy felelősség valahol?

van egy lány, amolyan ovis szerelmek vtunk, majs általános iskolába is együtt jártunk, egy osztályba, szándékoan egy osztályba mentünk, direkt úgy lett rendezve.

Ezután szétszéledtünk, pár 3-4 évig nem is találkoztunk, azót viszont egy párszor összefutottunk, és érzem rajta, hogy ő még mindig oda van értem, és igazából én is el tudnék vele képzelni komolyabb dolgot.

De őszintén szólva félek, hogy csalódást okozok, tleg olyan mintha istenítene, alapból egy pasifaló egyébként (de egyébként, aranyos, meg okos, szal nem igazán mondható ribancnak!), de amikor találkozúnk, összehúzza vállait, meg meg van illetődve, látszik rajta h zavarban van, pedig ráadásul idősebb nálam.

a lényeg hogy pár hete filózok rajta, h jó lenne vele, de egyrészt félek h elveszítem ezt a rajongást (valahol azért ad egy jókora önbizalmat, amiből egyébként híján vagyok) , meg lehet h neki se lenne jó ha csalódna bennem, biztos jobbnak képzel mint amilyen valójában vok, annyira már nem ismer, az utóbbi 10 évben tlálkoztunk vagy 6-7x.