Távkapcsolat. Mi a véleményetek? (többi lent)

16 éves lány vagyok . Egész nyáron kint voltam rokonoknál akik tőlem 102 km.-re laknak . Július vége fele ott megismerkedtem egy fiúval,aki az egyik rokonom legjobb gyerekkori barátjának a fia. Ő is ott lakik 102 km.re az én lakhelyemtől . Egymásba szerettünk .szerelem volt első látásra. Teljesen elvarázsolt amikor megláttam, soha nem tapasztaltam még ilyet SOHA! A ragyogó szemei a rossz fiús stílusa , az illata ,a mosolya..na és ahogy csókol mintha a mennyekbe lennék .(ő is így érez állítólag) ..mivel az én családom és az övé jóba vannak így már volt ,hogy ott aludtam ..nem bírtuk megállni ,hogy ne feküdjünk le egymással..de az éjszakáknak nem ez volt a fénypontja hanem az ,hogy csodálatos érzés volt ,hogy együtt aludtunk el és egymás mellett összebújva keltünk fel. Sokat voltunk együtt..nap mint nap ..amikor ott vagyok tőle pár utcányira még akkor is hiányzik és alig várom ,h találkozzunk.Szóval nincs ezen mit vitatni két fiatal ,kamasz egymásba szeretett. Igen ám csak a nagy szerelembe nem gondoltunk arra,hogy mi lesz ha vége a nyárnak , kezdődik az iskola ...és haza kel jönnöm az anyukámhoz és a testvéreimhez ..a saját városomba ami ismétlek 102 km.-re van tőlük. Pár napja felhoztam neki a témát,hogy mi lesz velünk , azt mondta semmikép sem akar elengedni nem fogja érdekelni a távolság..ezzel én is így vagyok.. soha az életbe nem volt még távkapcsolatom .. tudom ,hogy még fiatal vagyok és lehet jönne itt a közelbe egy jobb de nekem Ő KEL!! De el sem tudom képzelni ,hogy nem fogom tudni megölelni, megcsókolni nap mint nap ..sajnos a buszjegy odáig elég drága szóval nem hiszem ,hogy egy hónapba egynél többször el tudnék menni (vagy még kevesebbszer) A nyár alatt volt egy kis találkozás szünet amikor egy hétre hazajöttem anyukámhoz..(most éppen otthonról írok)szerdán megyek vissza hozzájuk. Az a helyzet ,hogy ez a hét is nagyon nehezen telik.. nagyon hiányzik folyton csak ő jár az eszembe ,hogy vajon mit csinálhat éppen ,hol van most, gondol e rám. Amikor beszélgetek vele telefonon,vagy interneten keresztül mindig mondja ,hogy én is nagyon hiányzok neki és alig várja ,hogy találkozzunk. Mi a véleményetek erről az egészről?,hogy folytassuk ? érdemes megpróbálnunk a távkapcsolatot? akik távkapcsolatban élnek leírhatnák a pozitív és a negatív dolgokat is. Esetleg volt valaki már ilyen helyzetbe?

Köszönöm szépen a válaszokat!