Hogyan lehet valakiből kiszeretni?

Miért szeretünk olyanokat, akik nem viszonozzák az érzéseinket? Az ilyen szerelmek sokszor megalázóak, örökké kielégítetlenek, mégis nagyon sokan vonzódnak olyan emberekhez, akik valamiért elérhetetlenek, vagy hidegek hozzánk. Hiába tudjuk ilyenkor, hogy az eszünkre kéne hallgatnunk, még se megy. Csak küzdünk, vágyakozunk és szenvedünk...MIÉRT??

Azért, mert az álmunk arról, hogy ez sikerülhet, fontosabb a valóságnál. Még önmagunkat is hajlandóak vagyunk becsapni, azért az örömért, amit a nem létező jövőből lopunk! Mely szerint de jó lesz, mert majd... ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor tudjuk, hogy ez a kapcsolat ma milyen. Döntést pedig a jelenben kell hozni, mert a jövő ismeretlen. Mi pedig a jövőre való tekintettel hozunk "rossz" döntést a jelenünkre nézve. Amint megunjuk a jövőre tekintettel hozott döntéseink jelent romboló hatását, abba hagyjuk ezt. Nehezen következik ez be, ha egyik fő játszmánk a szegény én drámája.

A jövőről senki sem tud biztosat mondani. Se az asztrológusok, se a jósok. Mindenki csak azt tudja, megmondani, hogy a jelen pillanatban az a valószínű (jós), vagy a születési képlet alapján az a valószínű, hogy… Ugyanis a dolgok örökké változnak. Minden sejtünk lecserélődik 7 évenként. Minden energia, és minden folyamatos kölcsönhatásban van mindennel. Így a jövőben bekövetkező eseményt nagyon sok dolog befolyásolja. Az előfordul, hogy a jóstól vagy az asztrológustól hallottakkal azonosulunk, és elkezdjük teremteni ezeknek a véleményeknek a valóságát, ami így bekövetkezik.

A reménytelem szerelem álomvilága azok számára vonzó, akik nem akarnak szembe nézni a valósággal. Nem ismerik magukat, és nem ismerik fel a valóságot. Mivel magukat is becsapják, így arra sincs sok esély, hogy a környezetüket jól ítéljék meg. Őszinteséggel elkerülhető az önbecsapás, a csalódás és a felesleges szerelem. A reménytelen szerelem az amolyan rajongás. A rajongás maga a hazugság. Mert a mindenek feletti, nem konzekvens szeretet, nem is igazi. Nem igazi, mert az nem lehet, hogy valakinek minden mindegy, bármi történik az neki jó. Ugyanis ilyenkor a számára hiányzó dolgokat álmokkal helyettesíti. Az pedig nem a valóság, hanem álom.

Az sem fordulhat elő, hogy valaki az igazi számunkra, de mi neki nem vagyunk azok. Mert vagy egyáltalán nem igaz a dolog és csak magunkat áltatjuk, vagy a lehetősége meg van, de a másik éppen nem azt a korszakát éli. És akkor sem teljesülhet a szerelem. Az adott pillanatban, a jelenben, ami nincs, az nincs. Tehát ő nem a társunk. Várni is kár rá! Mert, ha van dolgunk vele a későbbiekben, akkor az Úr, a sors úgy is hozzánk irányítja. Úgy is megtörténik, amire mindkettőnknek szüksége van. Kierőszakolni kár, mert lehet, hogy egy „sarokkal” odébb egy ma még nem látható sokkal jobb vár minket. Nem tudhatjuk. Ne rontsuk el!

Álmodozni szabad, sőt sokszor jót tesz, csak ne feledjük, EZ CSAK EGY ÁLOM!

Hmmm érdekes...

Mielött válaszolnák a kérdére, sok szituácíó van itt, amit tudok mindig 1-1 emberhez akit ismerek kötni.

De a te esetedben egyátalán nem tudom miért adod fel, ha őt szereted?? Jobban tudnék mondani valamit, ha megmondanád, hogy mégis miért nemszeret ő téged.

Nőnek szinte minden esélye megvan behálózni valakit. Mármint lényegesen könyebben szerez pasit, mint pasi nőt.

Jobb nem küzdeni ellene. Azért írhatnál valami konkrétumot miért nem szeret a szerelmed.

Semmit nem értek mert bonyolult. 7 éve kezdődőtt de kb úgy ment fél évig foglalkoztunk egymással fél év szünet(miatta). Persze ezalatt is volt érzelmi kimutatás, csak mintha valami miatt haragudtunk volna a másikra.

Mikor megtettem volna az első lépést, akkor akkor csokolozott mással majd szétmentek és volt egy ilyen "kettős zavarbalevőség" talán előéletünk miatt. Bár abban az időben eléggé bunkó is volt. Majd röviden tudtomra adta, elég rejve hogy "vagy lépek vagy bukta". Ez kissé kiábránditott belőle. majd ő kezdett közeledni. Elakartam hívni valahova, az első nap, mikor közeledett, de még aznap kiderült van egy pasia. Vagyis tervben.

Bár a barátnői közül is csak 1 tudott rólam elméletileg. Gondolom a többi elött szégyelt vagy nemtudom és ez is egy jó ok hogy otthagyon. Az biztos hogy van 2-3 igazi barátnője, ebből 2 talán lenéz engem.

3x szerettem vissza bele az elmult 7 évben. Inkább csak úgy gondolom hogy vagy azért akart velem lenni, mert látta hogy törödöm vele és szeretem, vagy csak mert "könnyű" lett volna velem.

Anno önbizalomhiányos volt, úgy gondolom én adtam neki rengeteget, de ezt mind tőlem vette el, mert manapság már csak köcsög minthogy jófej legyen.

Írhatnék még oldalakat, de felesleges. Még van itt egy évem, utána húzok a francba a közelből egy életre :)

u.i: az egészben csak az a szar, hogy úgy kezel most mint egy kutyát, mert pasia van. És tőle akarata nélkül is rosszul esik amikor hasonlítgat, vagy bunkózik. Kb olyan önbizalmi szinten vagoyk most emiatt, hogy haver szemébe is csak max 5 mp-ig tudok belenézni.