Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Újra lehet kezdeni 32 éves, elvált nőként egy 2 éves gyerekkel?
Nagyon félek, hogy én már soha többé nem fogok így kelleni senkinek sem! A fiamnak nem akarok új apukát, mert ezen a téren egy szót sem szólhatok a férjemre, kölcsönösen imádják egymást a gyerekével.
Viszont nem tudom elképzelni, hogy valakinek még kelljek ezek után, mint nő, pedig a mai napig sokan legyeskednek körülöttem, de valahogy úgy tudom elképzelni, hogy ha komolyabban nyitnék én is feléjük, akkor már nem lenne annyira jó a dolog. Talán csak addig vagyok érdekes, amíg nem járok kötöttségekkel, ha már szabad leszek és elérhető, akkor annyira nem is kellek majd.
Nyilván most kisebb gondom is nagyobb annál, hogy a következő férfit keressem az életembe, viszont azért ennyi idősen még nem akarom örökre elásni magam, szeretném még én is nőnek érezni magam majd egyszer, ha már ez a házasságom utolsó két évében nem is nagyon sikerült... Nyilván alkalmi kapcsolatokra, futó kalandokra jó lennék, és igazság szerint nem is vágyom jelenleg semmi másra, de előbb-utóbb úgyis kell majd egy társ, akivel hosszú távon meg lehet állapodni.
Nincs nekem semmi bajom az egyedülálló anyukákkal. Én is ismerek párat aki csinos és jól néz ki, de valahogy én akkor is tartok tőluk.
Mondok pár indokot ami azért talán érthető.
Én saját családot szeretnék, az ilyen nők többsége meg már nem akar szülni. Én már szültem 1 (2) gyereket én többet nem szülök.
A volt férj gyakran a gyermeken keresztül akarja felügyelni, kontrolálni az egykori feleség új kapcsolatát. Mindent hozzá kell igazítani. Egy egyszerű karácsony. Egyik nap itt, másiknak apukánál, harmadik nap apuka szüleinél… stb. Kinek jó ez?! Nyaralás dettó. Nem mehet külföldre mert apuka nem engedi. Vagy pont akkor akarja vinni ő is. Stb
Felelősség kérdése. Nem nevelhetem hisz nem az én gyerekem, mégis az én kenyeremet is eszi mert egy háztartásban élünk. Max kb addig terjedne a felelősségem, hogy vigyázhatok rá, hogy ne szaladjon ki az autó elé.
Ha mégis lehetőség van valamiféle nevelésre. Egyenlően a régebbi gyermek és az új(ak)al akkor is fellép a következetesség és különböző értékrendek problémája. Mi mást követelünk meg, mást engedünk meg, stb mint az egykori férj.
Addig míg apukának nincs új kapcsolat addig apuci kedvence gyermek, de ha esetleg neki is lesz egy új barátnője (főleg ha még gyerek is lesz) akkor sokan hajlamosak megfeledkezni a korábbi gyermekről. Vagy ilyen akciószerűen lesz apuka. Húúú most 2 napig én vagyok a jó apu, majd félévig semmi. Ez egyáltalán nem jó a gyereknek.
Gyerektartás: Gyakran nem fizetnek (nem annyit amennyit kellene, nem akkor, össze vissza) . Vagy ha igen, akkor azt hiszik hogy pénzért mindent szabad. Ők azért mert fizetnek akkor viszik a gyereket amikor csak akarják vagy amikor épp ráérnek.
A dolgok normális megbeszélése. Ma már egyre ritkább a normális kommunikáció és az empátia az egykori házastársak között. Ma mindent erőből, pénzzel, ügyvéddel akarnak megoldani, ahelyett hogy beszélnének.
Ilyen és ehhez hasonló példákat lehetne még jó párat mondani. Nem azt mondom, hogy ez általános és hogy mindenhol ez van. Biztos vannak pozitív példák is. De sajnos elég gyakoriak ezek a negatívak is. Ezért mondom én hogy nincs újrakezdés. A múlt mindig visszafog köszönni. Lehet újkapcsolat, lehet új házasság. De a múltbeli hibákat nem lehet kitörölni.
Nem vitás, teljesen igazak amit leírtál. Azért tudom nyugodtan mondani, hogy van újrakezdés, mert én magam éltem át. 4 évig voltam együtt egy 3 gyerekes anyával. Eleinte nagyon nehéz volt az tény. Aztán egyre jobban megszoktam Őket, Ők engem stb. Talán azért volt könnyebb mert az apuka holt rendes, ilyeneket nem művelt amit leírtál. Nehéz az biztos, de a magánynál minden jobb így az új partner is.
Köszi a remekül megfogalmazott helyesírás, és alaki szempontból kitűnő levelet. Ritka!
Köszönöm nektek a hozzászólásokat, teljesen valós problémákat vetettetek föl, mindezek mellett pedig főleg köszönöm a sok biztató szót, rám férne egy kis pozitív gondolkodás :-)
Körül-belül én is ilyen gondolatokkal küzdök, amiket az utolsó előtti válaszadó is írt, és talán igaza van abban, hogy nem lehet teljesen újrakezdeni, talán úgy kellett volna kérdeznem, hogy lehet-e teljes életet élni ezek után? Egy biztos, a múltat kitörölni nem lehet, az abból eredő dolgok és következmények örökké velünk lesznek, tehát tiszta lappal már nyilván nincs újrakezdés...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!