Mit csinaljak ezzel a "baratommal"/"haverommal"? Hogy kezeljem ezt a helyzetet?

Az a helyzet, hogy van egy baratom(?), haverom(?), akivel ezer eve ismerjuk egymast. O valahogy meg van rola gyozodve, hogy mi hatalmas baratok vagyunk, idonkent mondogatja, hogy milyen fontosak neki a baratok, ertuk mindent megtenne...

Ehhez kepest a stilusa szamomra szinte kibirhatatlan: en zarkozottabb, gatlasosabb tipusu srac vagyok es azt erzem, hogy o ezt kihasznalja. Ha talalkozunk, osszejovunk paran, folyamatosan szorja ram a cikizeseket, szinte mindenert beszol, leszolja az oltozkodesemet, leszolja azokat a dolgokat, amiket szeretek, a zenei izlesemet, a filmek teren az izlesemet, leszol majdnem mindent, amit mondok. Neha szinte kedvem sincs megszolalni a tarsasagaban, mert ugyis lehulyez, vagy mond valami baromsagot, amivel nem tudok mit kezdeni, nem tudok ra reagalni es szamara ez jelenti a humor csucsat.

Ugy erzem, hogy nagyon nem egy iranyba indultunk el, igazabol mas dolgokat szeretek, mint o, a stilusunk is mas, o valahogy leragadt azon a szinten, hogy attol lesz valaki meno, ha minel tobb alkoholt magaba dont (es persze ha az ember nem akar annyit inni, akkor leb*ziz, beszol, nem turi az ellentmondast), minel jobban be tud szolni valakinek, mindig neki kell a kozeppontban lennie es amikor mondjuk kritizal, vagy poenkodik, beszol az en karomra, nem azt erzem rajta, hogy csak jopofaskodik, vagy csak artatlan, haveri zrikalasnak szanja, hanem tenyleg az a celja, hogy rosszul erezzem magam...

Igazabol tehetnem azt, hogy ennek ellenere talalkozgatok vele es felveszem az o stilusat, vagy belemegyek a jatekaiba, de ennek nem sok ertelmet latom es azt sem ertem, ha neki az a celja, hogy nekem mindig beszolhasson, vagy ha folyamatosan igy viselkedik velem, akkor miert tart megis engem olyan hihetetlen nagy baratjanak es miert hivogat, miert akarja, hogy talalkozzunk.

Nem tudom, hogy kellene kezelnem a helyzetet... sajnos en ilyen hulye gatlasos es mulya ember vagyok, nincs pofam megmondani neki, hogy nem tetszik, ahogy viselkedik, vagy hogy en csomo dolgot mashogy latok, mint o, mert megiscsak ezer eve ismerem, meg akkor ugye egybol en leszek majd a szemet arulo, vagy akarmi...

Ti hogy latjatok ezt a helyzetet? Hogyan kezeljem? Ereztessem vele, hogy nincs kedvem mar annyira baratkozni vele? Csak az a baj, hogy gyakran megkeres es bunkonak erzem magam, ha mindig visszautasitom, vagy lemondom a programot...

Barmilyen tanacsnak, nezopontnak nagyon orulnek.

(U.i.: nem tudtam, hogy melyik kategoriaba illik a kerdes, ezert irtam ide es elnezest az ekezetek hianya miatt)