Hogyan tarthatnám magamtól totálisan távol a pasikat, mi az ami nagyon kiábrándító a férfiaknak?

Rossz hírem van: szerintem nem tudod annyira rondává varázsolni magadat belsőleg és külsőleg, hogy soha többé senki se legyen, aki nyomul rád. :)

Amúgy nem értem mi a gondod: ha szeretnél nagyon sokáig egyedül maradni, akkor egyedül is fogsz maradni. Leversz minden közeledést rövid úton. Egyszerű.

Ne haragudj, de ezek egy alacsony onbecsulesu, onbizalomhianyos, onertekelesi problemakkal kuzdo, a vegletekig maximalista es perfekcionista ember tipikus szavai... szinte biztos vagyok benne, hogy a szived melyen te magad sem gondolod komolyan, amiket itt most leirtal, csak a sajat belso bizonytalansagod es elegedetlenseged mondatja ezt veled.

Jo hir, hogy akaraterovel es tenniakarassal lehet javitani ezeken a dolgokon es harmoniaba kerulhetsz onmagaddal. Akkor pedig nem kell majd egyedul maradnod...

Hogy valaszoljak is kerdesedre meg az elott, hogy tovabb vedekeznel, hogy marpedig neked nem kell semmi, tudod, hogy a fiuknak te nem kellesz es mar eldontotted magadban, hogy egyedul akarsz lenni orokre: a flegmazas, nyavogas, kulturalatlansag, bunkosag, masok lenezese az emberek tobbsege szamara nem tul vonzo jellemvonasok, illetve az apolatlansag, mosdatlansag, igenytelen oltozkodes es megjelenes is altalaban taszito.

Remélem majd elmúlik nálad ez az érzés.

Addig is távol tudod tartani magadtól a férfiakat úgy,hogy hosszú nadrágot meg sportcipőt és nem feszülős pólót hordasz miniszoknya meg magassarkú cipő helyett.

De úgyis túl leszel a mélyponton és akkor már megint vágyni fogsz a férfiakra.

Csúnyán szakított veled az exed, vagy esetleg erőszak áldozata lettél?

Inkább keress egy jó pszichológust, és a segítségével próbáld meg a történteket feldolgozni, mint hogy elzárod magad.

A döntő tévedésed, hogy valakinek csak akkor kellhetsz, ha épp nincs nálad jobb.

De mindegy. Akkor majd válogatok a fennmaradó lányokból, ha neked nem kellek. Kinek lesz rosszabb? Neked vagy nekem?