Ez természetes dolog? 14/L

14 éves lány vagyok. Hetedik osztályba járok. Van egy fiú, aki harmadik óta nagyon tetszik nekem, de ő már többször is bebizonyította hogy én nem neki. ( Bár mondjuk ő volt az első aki felkérte a párját a nyolcadikos keringőhöz, és engem kért fel.... de szerintem ez semmit nem jelent. ) Most egyre jobban kezdek kiábrándulni belőle, már nem is tetszik, és nem értem hogy mi tetszett benne. Mégis úgy érzem hogy szükségem van egy lelki társra, aki átölel, egyetért velem, elmondhatom neki a gondjaimat és jókat szórakozhatunk. Úgy érzem szeretnék egy barátot, akiben meg van ez. Szerintetek ez így rendben van? Vagy még korai?