Szerintetek miért nem tudok a lányokkal ismerkedni? Miért szorongok a jelenlétükben?

Egyszerűen szorongok, félek a lányok társaságában igazán magamat adni és többnyire csendben el vagyok magamnak, sosem tudtam valamiért a lányokkal magamtól még haverkodni sem, de főleg azokkal a lányokkal nem tudtam mit kezdeni, akik tetszettek nekem. Az ilyen lányok mellett még levegőt is alig tudtam venni, állandóan paráztam, hogy jól nézek-e ki, tetszem-e neki, van-e esélyem nála, aztán ssoem mertem kezdeményezni.

Csak álmodoztam a nekem tetsző lányokról, de a valóságban lépni nem tudtam, nem éreztem méltónak magamat arra, hogy egy ilyen szép barátnőm lehessen.

Nem tudom előttük a vicces, hülyülős, laza énemet sem adni, ami miatt komálnak a haverok. A lányok előtt csak egy csendes, kedves, segítőkész, jófej srác vagyok, de így persze férfiszámba sem vesznek.

Mintha megaakrnék felelni a lányoknak, de épp emiatt akkora teher nehezik a vállamra, hogy lebénulok és nem merek semmit sem csinálni, parázok, hogy bénázok vagy beégek, esetleg nem nézek ki jól és ezért nem kellek a lányoknak.

Hogy tudnék végre lányokkal is nyíltabb lenni, mert már nagyon rossz egyedül, szeretnék egy társat.

22f