Miért vonzódok az orvostanhallgatókhoz? :/

Muszáj. Nálunk nincsenek keresztfélévek, ha csúszol, egy egész évet csúszol.

Amúgy egy bögrébe két filter Earl Grey, ilyenből van napi minimum kettő, meg egy doboz Hell.

Nem tudom miért vonzódsz hozzájuk, de nekem is bejönnek valamiért, mondjuk nekem nagyon szimpatikus az, hogy valószínűleg azért választották ezt a hivatást mert segíteni szeretnének másoknak, ami becsülendő:)

Egyébként nincs orvosis ismerősöm közvetlenül, de Pécsen lehet látni nagyon helyes srácokat, ezt tanúsítom:D:D

Látod, éppen te szolgáltatod az okot, amiért azt gondolom, amit. Valaki leírja, hogy ezért vagy azért nem jönnek be neki a szaktársai, Dr.Ego meg már duzzogva gépel vissza.

Őszintén tojok a szaktársaimra. Én mindig odaadtam minden jegyzetet, amim volt, bezzeg ha nekem kellett valami hirtelen senki sem ér rá, pedig barátságosan álltam mindenkihez. Csoporton belül esetleg van összetartás, de amúgy mi a fészkes fenéért kéne nekem jó hangnemben beszélni az orvosisokról? A saját gólyabálomon elegem lett a sok fennhéjázó idiótából. Dolgoztam segédápolóként, mert halasztottam és a marha összetartó orvosisok már egy köszönést sem nyögnek, ha nem vagy minimum doki.

Az őrültség egy dolog, bennem is megvan, de kevésbé arra bukom, hogy ki mer többféle gyógyszer bevenni, mert mi bajom lesz tőle. Pl tanuláshoz.

Beilleszkedtem én a magam közösségébe, szeretnek a gyakorlatvezetőim, szeretnek a betegek. Te is okoskodsz a könyved mögül, de fogadni mernék, hogy az vagy, aki bemegy gyakorlatra, se szia se pá aztán ott löködik egymást, mert a beteghez egyik sem tud szólni. Ha meg már valami nagyon undiiii menekül mindenki, mert fujj.

Igen, sok mérnök barátom van és ezerszer elfogadóbb társaság, bár valóban nekik is van egójuk. Ha segítségre volt szükségem mindig előbb kaptam más egyetemre járó barátaimtól, mint az orvosisoktól.

Úgyhogy verheted a klaviatúrát nyugalommal. Nem azt írtam, hogy minddel bajom van, de annyira pontos voltam, mint a kérdező, gondolom ő sem minden orvostanhallgatóhoz vonzódik.

Amúgy készülj fel, az orvosok még direktben fúrják is egymást, de még milyen gusztustalan módokon.

Drága hölgyem, nem tudom hova jársz, mondjuk a SOTÉn el tudom képzelni azt a mentalitást, amiről írsz, de nem Pécsen. Nekem bármikor bármi kellett az évfolyamtársaimra sőt a felsőbb évesekre is számíthattam, legyen az jegyzet, hajvágás, vagy forralt bor fűszerkeverék...

"Te is okoskodsz a könyved mögül, de fogadni mernék, hogy az vagy, aki bemegy gyakorlatra, se szia se pá aztán ott löködik egymást, mert a beteghez egyik sem tud szólni. Ha meg már valami nagyon undiiii menekül mindenki, mert fujj."

Ez pedig nem nyert. A betegekkel mindig úgy bánok, amit én is elvárnék egy medikustól, ha én lennék a beteg. Továbbá már nem nagyon tudnál olyat mutatni, amire azt mondanám, hogy undorító. A legutóbbi ilyen egy diffúz hepatocelluláris cc. volt, ami finoman fogalmazva már kicsit rohadt patoszon, és konkrétan olyan büdös volt, hogy amikor kinyitottam a számat éreztem az ízét... de nem menekültem.

Ami pedig az orvosokat illeti, igen tényleg fúrják egymást. De nem kifelé hangoztatják, hogy a többi orvos mekkora szemét! Te viszont nyíltan kifelé hírdeted, hogy őrült egoista bunkók vagyunk, amikor amúgy is rossz az orvosok megítélése itthon. Továbbra is gratulálok, sértett kislány! Én sehol máshol nem tapasztaltam akkora összetartást, mint itt Pécsen az egyetemen. Tudom, hogyha valami problémám van, a többiek segíteni fognak, ha tudnak. A helyedben egyébként elgondolkoznék azon, hogy nem e a te készülékedben van e a hiba, mert ha a kacsa nem tud úszni, akkor nem a víz a hülye!

Nézd, talán Pécsen ez van, mert kevesen vagytok. Nekem is van onnan barátom, nem egy nagyhangú lány és érdekes, ő valahogy nem ezt mesélte. Nem tűnik fel, hogy mindig a menő körökhöz tartozók vannak elfogulatlan véleménnyel az egyetemről?

Mellesleg egy beképzelt kis majom vagy. Még hogy nem tudok olyat mutatni, ami undorító??? Komolyan azt hiszed, hogy egy rohadó máj patoszon és neked már senki sem tud újat mutatni??? Na látod belőled lesznek azok a fennhéjázó és kényes gyakornokok, akiknek köszönni derogál, mert mi az hogy ő nővérrel szóba áll. Majd ha a beteget kell ellátnod, akinek rohad a lába és hidd el oltári büdös, amikor lehánynak, amikor kesztyű nélkül kell olyanhoz nyúlni, amihez nagyon nem akarsz, amikor leköhögnek a fertőző betegek vagy meg kell vizsgálnod a szellemi fogyatékos beteget, aki előtte az alsójában nyúlkált majd összefogdos téged vagy a bélműtétes hasán ömlik ki a fekália, nah az undorító. Kesztyűben turkálni egy hullában semmi. Persze te már mindent láttál.

Első lépés:alázat. Személyes sértésnek veszed, hogy milyen rossz az orvosok megítélése, miközben mindenki tudja, hogy sajnos igaz, amit róluk mondanak, tisztelet a kivételnek. Én dolgoztam köztük nagyon sokat. Nem tudsz te semmit, de már itt vered a nyáladat.

Minden orvosin ezt tanítják:te orvosis vagy, tőled ez vagy az elvárt. Én ugyanolyan egyetemista vagyok, mint más. Neked is csak a látszat számít. Végignéztem párszor, ahogy a legjobb orvost kifúrják azok, akinek a keze alatt sorra majdnem halnak meg a betegek vagy legalábbis fele annyira sem jó. Erre mondjam azt, hogy jajj, de jó, legalább kifelé kussolnak, mert mindig van egy doki, aki a többinek a szar munkáját foltozgatja. Talán nem vagyok bigott orvosis, talán nem illek bele tökéletesen a kis álomvilágodba, de nem állok ki az ilyen mellett és tudod mit, a lelkiismeretem legalább tiszta. Nekem ez bőven elég. Te az leszel, aki inkább hallgat, nehogy kifelé csorba essen a dr címen, én meg az, aki ha nem is tehet semmit, hiszen egy átlag orvos kis hal, de legalább nem állok ki emellett.

És nekem ez bőven elég.