Fiúk! (lányok is írhatnak) Nektek milyen volt, amikor a párotok bemutatott a szüleinek? Nem izgultatok? Miről beszéltetek a szülőkkel? Vittetek valamit?

Én nem izgultam, amikor a barátnőm bemutatott, kicsit vicces is volt. Beállítottam, az anyukája épp mosogatott, még arra is emlékszem, hogy mit mondtam: Csókolom xxxx vagyok, xxxx-nek a barátja. (Neveket nem akarok írni, ők nem olvassák ezt az oldalt, de sosem lehet tudni) Barátnőm anyja egy kicsit meglepődött, kb fél percig állt egy helyben a tepsivel és nem tudott megszólalni :D Hallott már rólam korábban, meg msnen webkamerán látott, meg néha beszéltünk... Az apjánál nem emlékszem, hogy milyen volt az első találkozás, mert már eléggé régen volt ez. A nagyszüleinél sem igazán emlékszem, hogy milyen volt, de őket régebb óta ismertem már, és rendesek voltak.

Amikor az én szüleimnek mutattam be őt akkor anyu kicsit dumált vele, apu meg csak köszönt neki.

Na, akkor mind a két oldalt leírom (én vagyok a lány)

Fiú (Párom): 3 hónap után jött először, szegény annyira izgult, még azt is kérdezte, hogy mit vegyen fel, vagy egyáltalán, hogy viselkedjen. Pedig nem családi vacsora volt, csak mivel egész nap a városban volt dolga (távkapcsolat, 100 km), így egyszerűbb volt megoldani, hogy nálunk aludjon, és előre meg is beszéltem a szüleimmel, hogy fog jönni. Ő meg hozott szüleimnek kávét, és bonbonmeggyet, mert hát mégis csak vendégségbe jön... (én korábban voltam náluk, és semmit se vittem...) De nem sokat beszélgetett velük első találkozás alkalmával, köszönt, pár szót váltottak, ennyi. Viszont neki nagyon sok idő kellett, mire föl tudott oldódni nálunk, most, hogy már 3 hónapja túl vagyunk ezen, nyugodtan jön.

Lány (én): nagyjából másfél hónap után mentem először hozzájuk (távkapcsolat, így lehetett megoldani a találkozást), és nem vittem semmit, de nem is izgultam nagyon, csak mint ha meglátogattam volna egyik barátomat. Szerencsém, hogy hamar megtalálom a közös hangot az idegen emberekkel. Már első nap házimunkáról, meg tanulmányokról, meg konyháról, meg mindenféléről beszélgettünk, Anyukája nagyon közvetlen kis hölgy, szülei elváltak, szóval Apukáját még csak egyszer láttam, akkor is csak futólag találkoztunk.

Egyébként nem volt semmi extra, mert én sem ebédre, vagy vacsorára mentem, csak egész nap ott lófráltunk a városban, és aztán náluk aludtam.

Jó nekünk, mert a szüleink kölcsönösen kedvelik a másikunkat. :)

23/L