MI lehet velem a baj?! Ez normális?

szintén egyet értek! elmúlik idővel, de fontos, hogy addig se tedd tönkre a bőröd vele, és figyelj, hogy igényesen fesd ki magad, nehogy nevetségessé válj:)megtanulod majd elfogadni, sőt megszeretni magad, és akkor elhiszed, hogy igaz, amit mondanak, és már nem csak a külső lesz a lényeg, sőt!

amúgy ha lehetne nem csinálnám és se még egyszer vissza, hogy annyi idős legyek, mint te, ez a legrosszabb időszak az ember életében :)

most 22 éves vagyok,ilyenkor már az ember azt mondja, hogy tessék, ez vagyok én , nem akarok senkinek megfelelni, lehet szeretni, vagy nem szeretni, mindenki maga dönti el,vállalom a kritikát de én is kimondom, mit gondolok, ugyanakkor nem bántok senkit ok nélkül.

én inkább kisfiúnak néztem ki anno, és pattanásos is voltam, meg sebes, mert mindíg leszedtem a sebeket, és egyre csúnyább lett, meg azt hittem mindenki engem néz és rólam beszél a buszon(hogy milyen csúnya vagyok), ezért aztán csak kifele bámultam egész úton, és fel se néztem, alig vártam, hogy beérjek a suliba, és nem szóltam senkihez egy szót sem.

most már elfogadtam, sőt megszerettem magam, és nincs problémám a külsőmmel, jól érzem magam a bőrömben,ha valaki azt mondja szép vagyok, akkor elhiszem neki, és megköszönöm:)

találj valami szépet magadon, amit szépnek látsz, biztos van ilyen, pl a szemed, vagy a mosolyod, vagy valami, erre gondolj, ezt hangsúlyozd ki, kis lépés, hogy megszeresd magad,de ez az első lépés, hogy boldogabb légy!!aztán majd rájössz, hogy nem is olyan szörnyű ez az egész, és hogy tudsz te jól is kinézni, és mosolyogj, mert ez tesz igazán széppé, ha magabiztos vagy, és vidám, ez az igazság!!

sok sikert:)