Normális az, hogy nem érdekel az egész?

3/4éve volt az első barátnőm... az előtt úgy gondoltam, hogy egy barátnő tartós és senki más. 1hónapot jártunk, mert megcsalt exével meg ilyenek- olyanok és még én voltam a szemétláda...

Aztán ő vele csókolóztam először, más igen nem volt...Az a lényeg, hogy szerettem, csalódtam és fájt...még most is... Túlságosan vágytam arra, hogy ő mellettem legyen sokáig és ezért nagyobbat csalódtam. Azóta úgy gondolom, hogy nem érdekel a tartós kapcsolat, mert nem akarok újra csalódni. Minden amiben hittem ő pár nap alatt tönkre vert... Pedig minden olyan szép volt, romantikus első csók...stb...

azóta kavartam már rajta kivül 6emberrel. És most is csak úgy gondolom, mint a "barátság extrákkal" című filmben, hogy nem kell senki, csak legyen, aki van... valahogy így...

a másik, hogy nem tudok hűséges lenni ezt tudom. Hogy ha bárki is komolyan gondolta volna velem, én másnap más csaj ölében akartam lenni...

Egyik se normális tudom, de mit tegyek? :SSSS