Ezt minek lehet nevezni? Szerelem, fellángolás?

Mostanában nagyon sokat változtam. Lefogytam, és nőiesedett is az alakom (főleg mellben). Régebben emós voltam, folyton feketében járkáltam, nem adtam magamra és nem voltak barátaim (csak egy, aki ugyanakkor és ugyanúgy változik mindig mint én, ő a lelkitársam, már 14 éve töretlenül legjobb barátok vagyunk.:)) Most, hogy adok magamra, mindig megcsinálom a hajam, színes/divatos ruhákat hordok, és barátkozok, egyre többen tartanak jófejnek. Eddig ameddig emós voltam, egyetlen egy fiú sem nézett rám... Most pedig mintha pár hét alatt belecsöppentem volna a mély vízbe. Van az a srác, aki egy "közkedvelt" személy. Mindenki szereti, mindenki ismeri, és a sulim 70%-a bele van esve.

Mostanában ölelget, mindig mellém ül, és mélyen a szemembe néz, egy csomó ideig, még csak nem is pislog. Gyönyörű szeme van mellesleg.:)

Sokat beszélgetünk, mindig a vállamra hajtja a fejét, és folyton a közelemben van. Mondta, hogy tetszem neki, és imádja a szememet. Az egyik barátnőm azt mondta, hogy még senkivel sem látta így, és mintha velem olyan más lenne, mint bármelyik eddigi barátnőjével - én nem vagyok a barátnője. Ő egy olyan típusú srác, akinek hetente másik barátnője van.

Nekem is tetszik, ezt be kell vallanom. Egész nap rá gondolok, és liftezik a gyomrom.. vagyis hát.. nem is tudom, olyan különös érzéssel tölt el ha eszembe jut. Éjszakánként sem nagyon tudok mostanában aludni, mert folyton rágondolok. Az órákon, szünetekben, itthon, különórákon, versenyeken, az angol nyelvvizsgámon is róla beszéltem.. Nem mondtam senkinek eddig, de imádom amikor a közelemben van, és amikor megölel, azt kívánom bárcsak soha ne engedne el.. Ez mi? Csak fellángolás? Vagy.. szerelem? Eléggé "érzelmi-nyuszi" vagyok, mivel az anyukám 2 éves koromban itt hagyott minket. Apuval meg ezt valahogy nem tudom megosztani.. Ő mégis csak az apám!:) Van egy bátyám, ezeket neki szoktam elmondani, de ő csak mosolygott, amikor erről beszéltem neki.. Furcsa..

14/L - Ő pedig 15/L