Aki valóban leszbikus/meleg, az már egész kicsikorában is érzi?

Engem általános iskolában sértegetésként "leszbiztek", mert fiúsabban szerettem öltözni, főként fiú barátaim voltak, és szünetekben velük "verekedtünk" szórakozásképpen, és homokkal feltöltött fél literes flakonnal fociztunk. Fel voltam háborodva azon, hogy melegnek néznek.

Volt egy tanárnő, akiről azt hallottam, hogy nem lehet gyereke, és arról álmodoztam, hogy megcsókolom, és csoda történik, és majd lehet gyereke. Ja, és nem gondoltam magam melegnek.

10.-es koromban kórházba kerültem arcidegzsábával, és az egyik nővérkének hihhhhetetlenül szép szemei voltak, és miután eljöttem a kórházból (pár napig voltam bent), 2 hétig csak ő járt a fejemben, és elkezdtem gondolkodni rajta, hogy itt valami nem stimmel. Aztán 11.-es tanév elején lett egy új órám, és nagyon szimpatikusnak tartottam a tanárnőt. Mikor érettségi-előkészítőn ültem, hogy az általa tanított tárgyból érettségizzek (mikor 1 hónapja tanított csak), eszembe jutott, hogy én általánosban megfogadtam, hogy gyűlölni fogom ezt a tárgyat, mert kibírhatatlan nőszemély tanította, és most komolyan itt ülök, hogy érettségizzek belőle... És amúgy azt sem tudom, éppen miről van szó, mert csak a tanárnő gyönyörű zöld szemeit bámulom...

Azt hittem még úgy két évig, hogy biszex vagyok, mert nehéz volt elfogadni, hogy csak a nők jönnek be, de lassan 1 éve tisztában vagyok vele. És most is gyakran mondogatom, hogy bocsánatot kellene kérnem a kölyköktől, akik általánosban leszbiztek, mert mennyire kib***ottul igazuk volt... :O :D

19/L

Én kicsi korom óta azt hittem, hogy az vagyok, most volt egy időszakom, amíg ez megváltozott, de soha nem leszek "normális", sajnos nem kívánságműsor.

17/L