Pénzfüggő vagyok. Normális dolog ez, vagy túlzás?

Annyira felerősödött bennem ez a dolog, hogy mindent pénzben mérek. Az időm, a dolgokat. Bármit mondanak nekem, én a hasznot nézem benne. Ha nincs pénzem, nem érdekelnek a nők, ha kell, nem szexelek hónapokig, ha épp rosszul megy. Nem keresek párkapcsolatot ugyanezért. Ha van olyan nap ritkán, hogy cigit sem tudok venni, nem is a cigiszívás bosszant, hanem ha szívom, akkor tudom, hogy jól állok. Ezért szerettem meg a Djarum cigit, a jó autókat, a sznobságot, pedig csóró gyereknek születtem. Ha valakinek segítek, akkor is az jár a fejemben, hogy legalább tartozik utána. Rászoktam a Chivas / Jack whiskikre. Mikor mi... De azt is azért iszom, mert pénz. Azért megyek bulizni. Amikor elmegyek, 2 hónapig nem térek észhez, annyi pénz elmegy. Akkor meg bezárkózom és megszakad sok szál a külvilággal. Egy jópárat azért megtartok. A saját szüleimben is már csak a rosszat látom, hogy szegények lettek. A nagyszüleimben is. A testvéreimben. Gusztustalan a szegénység. Hál Istennek egy ideje nem vagyok és nem is leszek. Beteg egy állat vagyok, mi? Szerintetek reménytelen eset? Vagy van aki hasonló?