Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
"Létezik nő, aki képes lenne vonzónak találni egy olyan férfit mint én? Kellek én valakinek egyáltalán? "
Szent meggyőződésem,hogy van okom eme a kérdéseket ismételgetni magamban.
Az ok pedig:1.világ életemben túlsúlyos személy voltam(184 cm,120 kg),gyermekkoromban volt is bajom bőven emiatt,onnantól számítva önbecsülésem egyenlő a nullával.
2.Paramétereimet tekintve egyáltalán nem nevezhetem magamat "nagyágyúnak","férfiasságom" 13 cm-ével(ezt is csak itt merem felvállalni,ugyanis manapság a "kicsi a farkad,ásd el magad" szlogen dívik a korombéliek között) soha nem volt mire büszkének lennem.
Persze mondogatják hogy "Nem a méret a lényeg"(Ezt szerintem csak azért találta ki valaki,hogy a magamfajta veszteseknek adjon valami kis reménysugarat,de köszönöm,én ezt nem veszem be).
Összefoglalva:Mackós(az ismerőseim használják ezt a jelzőt,én szimplán dagadt disznónak nevezem magamat),lekileg mérhetetlenül gyenge,csúf pasas,kis szerszámmal.
Az utcán sóvárogva nézem a cingár selyemfiukat,szebbnél szebb nők társaságában,és kérdezgetem magamban:Miért bűntet az isten?
Az önmagam iránt érzett,már-már beteges undor,gyűlölet,valamint a kínzó mágány,a szeretet/szerelem,testi/lelki társ(valamint gyönyörű kolléganőm[akinél-bár ő mit sem sejt az érzéseimről-szemernyi esélyem sincs])utáni reménytelen sóvárgás lassan elemészt.Önbecsülésem,önbizalmam,büszkeségem nyugodtan kijelenthetem,hogy egyáltalán NINCS(szinte képtelen vagyok nőkhöz közeledni,görcsös félelem,és kétségek okán),és hogy az "undorító","selejt","szánalmas","hulladék" jelzők napi rendszerességgel elhangzanak,akárhányszor a tükörbe nézek.
Nők(lehetőleg olyanok,akiknek nem a kockás hastól,a mérhetetlen egotól,és a 30 centis faroktól számít egy férfi férfinak),valamint férfitársaim(akik hasonló cipőben járnak/jártak,de mára valahogyan kimásztak ebből az egyre mélyülő gödörből)tanácsait,beszámolóit várom,bizakodva.
hát akkor elmesélem neked az én sikertörténetemet...igaz, hogy nő vagyok, de ugyanazzal a problémával küszködtem, mint te:
már általános iskolás korom óta túlsúlyos voltam és azóta folyamatosan hízok, mindig csúfoltak emiatt, a személyiségemmel is kilógtam a sorból, csodabogárnak számítottam...mikor 14-15 éves lettem, elkezdtem emészteni magam, hogy sosem lesz pasim, ugyanis dagadt voltam, mindemellé társult egy kis tyúkmell és ráadásul még a nemi szervem is csúlya, olyan sötét, hogy szinte már fekete és a kisajkaim kilógnak.... szóval majdnem ugyanaz voltam lányban, mint most te férfiban... sokáig emésztettem magam, csak neten mertem ismerkedni, kacérkodni, ott mindig lenyűgöztem a személyiségemmel a pasikat... volt egy is egy, akibe így látatlanul beleszerettem, de ő miután meglátott engem élőben, furcsamód elhatárolódott tőlem...később sikerült kihúznom belőle, hogy még csúnyább vagyok mint a képeken... de aztán azt mondtam, innentől kezdve nem érdekel, én akkor is szép leszek, magamnak tetszeni fogom és élvezem majd az életet...elkezdtem szexin öltözködni(már amennyire egy dagi nőtől ez tellik),sminkelni magam, kibontottam a hosszú hajam, nem hordtam többé összefogva és azt mndtam, én tetszem magamnak, és miután egy egy társaságban feloldódtam egy kis alkoholtól, oda mertem menni flörtölni a pasikhoz...és láss csodát, volt, akinek tényleg kellettem...egyre több...rájöttem, hogy jó nő vagyok, hisz ha nem lennék az, miért akarna egyszerre 3-4 pasi is "mrgfektetni" egy este...persze nem lettem krva, csak kihasználtam őket, meghívattam maham, stb. tehát az önbizalom hiányzott csak ahhoz, hogy tetszetdjek másoknak így, ahogy vagyok.... és akkor találkoztam egy gyermekkori jóbarátommal, akivel összejöttünk így szeret, ahogy vagyok, a tyúkmellemmel, a hájammal, a fekete nemi szervemmel együtt, mert engem szeret. Két éve együtt vagyunk, már azóta a vőlegényem, és ha nem mertem volna azon a napom, mikor egymásra találtunk, megcsókolni csak úgy hirtelen, talán sosem lett volna belőle semmi...
Tanulság: legyen önbizalmad és adj magadra, szeress öltözködni és merj beszélgetni, a kisugárzásoddal simán megfoghatod a lányokat, csak ahhoz előbb magadat kell elfogadnod így ahogy vagy
(20/L)
Próbálj javítani az önértékeléseden. Keress magadban olyan tulajdonságokat, amik jók... amiket szeretnek benned mások, sorold fel azokat a céljaidat, amiket kitűztél magad elé, és végül sikerült őket megvalósítani/elérni. Ezek után ha érzel magadban késztetést, változtass. Beszélj a háziorvosoddal, kérdezd meg hogyan fogyhatnál, mit sportolj, mit egyél... hisz gondolom a sport sem lehet egyszerű némi túlsúllyal.
Ha nem szeretnél fogyni azzal sincs baj, viszont akkor az önbecsülésedet kell olyan magasra emelni, hogy ne negatív kisugárzásod legyen. Az elmondottak alapján, ha ma rád néz egy lány mit lát? Azt amit leírtál... egy szerencsétlen csődtömeget, akinek valahol egészen félre siklott az élete... Ha vidám lennél, mosolyognál, beszélgetnél, ismerkednél, változtatnál a természeteden, elfogadnád az adottságaid, és megbarátkoznál a külsőddel, akkor sokkal szívesebben szóba áll veled bárki is. Őszintén! Te egy teljesen negatív vagy pozitív emberhez mennél oda előbb?
A méret... minden második téma erről szól itt, viszont szerintem sem lényeg a méret, a hangsúly nem ezen van. Nekem is volt már dolgom 18-9 centis monstrummal, aki nem tudott bánni vele, előfordult hogy fájdalmat is okozott. A mostani páromnak nincs túl nagy. Az övé is 13-4 körül lehet (ami sztem nem is kicsi), nem tudom nem mértem... még is már második együttlétünkkor repített a csúcsra :) Eddig vele volt a legjobb, és ezt most nem csak azért mondom hogy megnyugtassalak. Nem az számít, hogy mekkora lehet jó nagy is, és kicsi is egyaránt. 19/L
www.bodybuilder.hu
fogyj le
ha esetleg nagyon jól tudsz angolul (legalább annyira, hogy megérts egy angol könyvet), akkor fel is vehetsz msnre (mesh777@freemail.hu), és tudok további segítséget nyújtani
15:25 Jogos.
Köszönöm mindenkinek aki ezzel,még így ismeretlenben is áldozott rám a szabadidejéből.
Nem egy hasznos tanáccsal lettem gazdagabb.
Nekem is volt hasonló problémám a súllyal, 104 kg voltam 188-190 cm mellett, de borzasztóan idegesített, utáltam is magam. Főleg azért, mert előtte nagyon sokat sportoltam, aztán hirtelen szétment a térdem, abba kellett mindent hagynom, és kb egész nap ültem a gép előtt és csak ettem... először mondogattam magamban, ha elérem a 90et elkezdek fogyni. Elértem... 92,93,94,95,96... na majd, ha elértem a 100at. Ott sem kezdtem el fogyni. Mert ugye nem akartam, csak vártam a csodára. Mondjuk a pénisz méretemmel szerintem nincs probléma (18 cm), de neked sincs. Beszélgettem sokat sok lánnyal erről, és mind azt állította, aki már tapasztalt volt szexuális téren, hogy igazából 10 cm felett már teljesen jó, akkor igazából csak a lányon múlik, hogy mennyire tud bánni vele. Egy nagyon jó lány ismerősöm pl 2 éve van együtt egy olyan fiúval, akinek 11 cm. És semmi gond nincs szex közben, max nem tudnak annyi pozíciót kivitelezni.
Visszatérve a súlyra, addig nem fogsz lefogyni, amíg nem kezdesz el tenni érte valamit. Nem majd holnap, holnapután, MOST. Én úgy kezdtem, hogy fogtam magam, felöltöztem és elmentem futni. Aztán másnap reggel is. Aztán este... és így tovább jó pár hónapig. Na meg az esti evéseket befejeztem (7, max 8 után semmi... az első pár napban nagyon furcsa volt, de megszoktam, csak kitartás kell hozzá), igyekeztem lecsökkenteni a kenyéradagomat is a minimumra. A futás az elején borzasztó volt, aztán kezdtem megszokni, végül már hiányzott. Egyre több sikerem volt vele, egyre nagyobb célokat tűztem ki. Először csak annyit mondtam, hogy menjek le 90 alá, és már boldog leszek. Utána, hogy legyen 85. Aztán 80. Mondjuk 83-nál megálltam egy időre, és ott már nem az edzéstervvel fogytam, de most 75 vagyok teljes elégedettséggel.
Engem javarészt az vitt előre, hogy undorodtam már magamtól... és mondjuk ez az undor elég lassan múlt el (kb 83 kilónál, de még akkor is voltak fenntartásaim bőven magammal szemben), viszont rendkívül motivált. Amikor futás közben már úgy éreztem, hogy mindjárt összesek, még gyorsan kitűztem egy 100 méteres távot magam elé, és elképzeltem valamelyik lányt, aki tetszik nekem. Hogy ha magamért nem is, majd érte elfutok odáig.. nagyon motiváló tud lenni. :)
Ha bármi kérdésed van, írj bátran, válaszolok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!