Szerintetek van első látásra szerelem?

Körülbelül 1 évvel ezelőtt pont a születés napomon. El kellett mennem egy ügyvédhez valami oktatási okból.

A helyszín egy lakótelep, panelházak, játszóterek, sétálóutcák sokasága volt. Akkor történt amikor egy évvel ezelőtt 06.24-én lecsapott az a hatalmas nagy eső. És attól kezdve 2 vagy 3 hétig folyamatosan esett. Amikor kiléptem az ajtón, hogy elinduljak haza, a kapu pont egy nagyon hosszú sétáló utcára nyílt, el is indultam azon. Aztán el kezdett dörögni az egy pillanatra elborult minden, kis idő múlva pedig megint minden fényárba úszott. A nap sütött, az eső még csak szemerkélt, úgy mond ez a sűrű apró cseppű záporeső és akkor a hosszú sétáló utca egyik oldaláról megjelent ő, ő kire nézni nem lehetett, kire rosszat vagy negatívumot mondani bűn lett volna. Olyan szép volt, olyan gyönyörű olyan karizmatikus, olyan lenyűgöző, mint ha egy angyalt láttam volna. A pompája bearanyozta azt a hosszú sétáló utcát. Egy szivárvány életre kelt a háta mögött, a nap megcsillant a kibontott hosszú haján, az esőcseppek megtörtek a haján, nagyon meleg volt, fülledtség, és a ruhája át ázott, látszott minden egyes izma, domborulata, olyan gyönyörű volt. Elkezdet felém közeledni, de nagyon féltem, mert nagyon szép volt, féltem, nem akartam rá nézni, csak el akartam menni mellette, hogy nehogy valami baj történjen. És mire észbe kaptam, már ott volt mellettem, nem mertem ránézni, csak a szemem sarkából láttam, hogy mikor odaért mellettem levette a szemüvegét és rám mosolygott, de én nyomorult, nyomorék, béna állat nem viszonoztam, nem néztem rá, nem csináltam semmit csak mint egy szánalmas bolond elmentem mellette. Olyan hosszú fekete haja volt, az arca pedig olyan szép volt. Elment mellettem és én még csak meg sem fordultam, eszembe sem jutott, hogy utána menjek. Nem szerettem volna tőle semmit, csak, hogy lássam közelről teljes pompájában. Aztán kb fél óra múlva eszméltem fel, miután hazaértem, hogy uram isten mit tettem, egy lány rám mosolygott én pedig pöffeszkedő szemét módjára még csak rá sem hederítettem. Azonnal rohantam vissza, mint valami örült, de akkora már ömlött az eső, de mind hiába, már nem volt ott, nem volt ott senki. Azóta minden nap kijárok oda immár majdnem1 éve, de semmi, azóta sem láttam. Természeten írtam kérvényt, a közterület felügyeletnek, hogy adják ki annak a területnek a kamera felvételeit, de sajnos nem adják ki. Úgy érzem, hogy soha többé nem fogom őt látni. Szerelmes lettem egy pillanat alatt. Szerelmes és bolond is. Azóta megfogadtam, hogy ha valaha is olyan helyzetbe fogok kerülni, hogy egy lány imponálni fog nekem, bármilyen módon, azon nyomban cselekedni fogok. Ma is voltam kint, de semmi. És pont elkezdték azt az utcát felbontani. bárcsak soha ne mentem volna azon az úton, akkor soha ne láttam volna meg a kis szépségemet. És nem kínozna ez a bűntudat! És igen hiszek a szerelem első látásban.

Én bolond!!!

Van !

és szerintem az a legszebb szerelem:)