A történetem hosszú, ha nem érdekel egy 18 éves lány szerelmenek kibontakozása s annak felmerülő kérdései lapozz át rajtam! Megértő emberek mit tanácsoltok?

Sziasztok!

Aki idáig eljútott annak nagyon köszönöm előre is, hogy legalább próbáll segíteni .

15 évesen összejöttem egy fiúval aki menkücsapásként lépett az életembe. Őrülten beleszerette, vagy legalábbis akkor azt gondoltam. 7 hónapig voltunk együtt ,amikor én otthagytam ,mert nem bírtam a vele eltöltött időben őtet csókolgatni miközben egy masik fiúért esedeztem. Az elején nem akartam szakítani, mert nagyon szeretett engem és mivel én is szerettem annyira, hogy nem akartam bántódást okozni vele maradtam- egy darabig. Egy idő után már nem bírtam tovább és otthagytam, holott tudtam, hogy a másik fiú elérhetetlen számomra, inkább az egyedűllétet vállasztottam a kényszer kapcsolat helyett. 3 év telt el, a sebek kezdtek begyógyúlni. Az idegen fiúról olyan dolgok derültek ki amit nem akartam saját bőrömön tapasztalni, nem akartam újabb szenvedést okoztatni magamnak, végleg felejteni akartam. Közben voltak rövid kapcsolataim, mondhatni érzelem mentesek. 4 hónapja kibékültem az exemmel , úgy éreztem ismét boldog lehetek. Ő az egyetlen férfi akiben teljes mértékben megbízom. Az időnek, a rossz híreknek és minden másnak köszönhetően úgy éreztem megszabadúltam a vágyakozástól. 1 hete találkoztunk s a sebek amik még csak forradóban voltak szerte szét, sőtt inkább szilánkokra tört bennem. próbálom titkolni az érzelmeimet, nem akarom ismét megsérteni a barátomat, nem érdemli tőllem. Bíytatom magam, hogy ő rossz, több 1OO km-re van tőllem, felejtsem el már debelül nem megy.

Volt valaki hasonló helyzetben? VoltATOK már úgy, hogy éreztétek más nincs olyan , nincs még egy párom? Éreztétek úgy, hogy haragusztok csak mert esélyed sincs? Éreztetek szeretetet melyért saját magatokat taszítjátok félre csak, hogy _neki_ jó legyen? Volt valaki hasonló helyzetben már? Mit tettetek? Egyáltatán sikerült felejteni, vagy sikerül idővel?