Elmélkedés egy érzésről. Kinek mi a véleménye?

Nem is tudom hol kezdjem, nekem szokott lenni olyan érzésem mintha szerelmes lennék, ami igazából nem hiteles, mert nincs olyan lány, akibe szerelmes lennék. Szóval én nagyon szeretem a zenét nem az ilyen rock, rap számokat, hanem a komolyabbakat. Filmzenéket, amiket ugye szinfónikusok játszanak és már a komoly zenére szûkül az értelmezési kör. Szóval ha aki az ilyen zenèket kedveli, és a komoly zenét hallgatja szereti õ is találkozik ezzel az érzéssel. Szóval amikor hallgatom a zenét nagyon szép, és jó érzéssel tölt el, ha van valami zenekari állás részlet, esetleg a szám csúcspontja, tehát tetszik a zene ?katarzist? okoz biztos mindenkit ki ráz a hideg (de az jó). Én mindig zene hallgatás közben szoktam elmélkedni, tehát ha egy harry potter soundtrackot hallgatok (elég jó a zenéje szerintem) közben gondolatok járnak a fejemben nem is tudom milyen ès itt visszatérek a legfölûl említett érzésre. Mintha lenne egy lány aki a barátnõm és felé az ilyen "katarzis"t okozó szép részekkel mutatnám ki. Vagy a filmben éppen a zenéhez tartozó jelenetbe képzelem bele magamat és a lányt, aki iránt ezt érzem, mintha vágyódnék a szerelem után. Szóval kinek mi a véleménye errõl a témáról, érzésrõl? Van, volt valakinek ilyen w