Szerintetek nem gáz ez a levél, amit egy olyan férfinak küldtem, aki tetszik nekem (ő ezt nem tudja)?

Röviden az előzmény annyi, hogy egy cset oldalon ismerkedünk, beszélgetünk, és ma kérdezte tőlem, hogy nagyon keresem-e még a helyem (gondolom az életben)?

Na, erre válaszoltam ezt:

"Nem unatkozom, az csak úgy néz ki, de van mit tennem. Most ugyan áll a meló egy kicsit, de így tudok foglalkozni az üvegfestészettel is...ha itt lököm az agyament

dógaimat - ahogy te írtad :), az azért van, mert mondjuk épp szárad a kép és túl sok festéket szívtam be.

Vicc. :)

A helyemet meg szerintem úgy nagyjából belőttem, menetelek a célok felé, lassan majd fogom a batyumat és elhagyom ezt a melóhelyet,

most ez az első, aztán ha ez összejön, vonzza magával a többit is.

Egyedül a férfi jelenséggel nem tudok mit kezdeni (és itt tényleg keresem a helyem), egy igen hosszú, reményteljes kapcsolat után elég nagy páncélt növesztettem.

Tudod, olyanra vágyom, már rájöttem, aki azt gondolja, hogy a nő a vaj, akit fel kell melegíteni, hogy kenhető legyen, és ha a férfi elég határozott és ügyes,

akkor gyönyörűen lefedheti vele a kenyeret. :) De egyelőre odáig se jutok el, hogy vaj legyek.

Mindegy, majd eljő ez is, az egyetlen, amit nem tudok tervezni...a netes társkeresős oldalak borzalmasak...virtuális csók, meg virtuális kacsintgatás,

meg cseresznye a tortán: virtuális ölelés. Nem tudom komolyan venni. Hülyeség.

Nem akartam sokat írni, és nem azért, mert unatkozom, hanem mert jó hatással vagy rám, bírlak, és mert ki akarom használni azt,

hogy jó irányba akarsz terelgetni :)...mivel lenne egy problémám, amire talán te tudod a választ."