Egy full szociális fóbiás, szorongós, depressziós srác, aki minden anti depresszánsra érzékeny és kommunikálni is nehezen tud, hogyan próbáljon meg barátnőt keresni? (6 éve ostromolnak a betegségeim) 19 és fél éves vok

Indulas autogen treningre!!!

Hát ha a szerelem nem tud kigyógyítani, akkor sajnos semmi.

Hát én legalábbis úgy gondolom, hogy annak van a legnagyobb gyógyító ereje és ha minden kötél szakad, engem csak az tudna megmenteni. De persze nem vagyunk egyformák, talán téged nem...

Ohha hát ez egyértelmű kedves barátom. Nagyon sajnállak komolyan én tök átérzem amúgy velem is ez VOLT . És nem, engem nem terrorizáltak csak én voltam a legkisebb az osztályba és emiatt egy csomó megalázást kellett eltűrnöm. És ez még gimibe is így volt 1-2 évig aztán hiába lettem magas már nálam is volt ilyen szociális zavar meg komplexusok , csak én sokáig nem jöttem rá miért van és csomót ittam meg drogoztam , pszichológushoz is alkoholizmussal mentem. Aztán hiába jött a felismerés ,hogy olyan jól nézek ki hogy minden lány engem akart és hiába lettem nagydarab meg izmos (mert annó ezzel kompenzáltam a komplexusomat) akkor sem múlt el. Ez k*rva sz*r dolog... Ráadásul én amíg nem kezdték ki az idegeim ezek a dolgok mindig is középponti figura voltam és imádtam produkálni magam és ez belül annyira idegesített ,hogy még sem tudok normális lenni pedig minden okom megvolt rá Semmitől sem kellett tartanom tényleg és nem múlt el hiába agyaltam rajt.

Anyám nekem is elmebeteg volt.Hál' isten ,hogy már nem lakok ott, így már viszonylag béke van.De mikor én meggyógyultam akkor anyám megutált ,merthát nem feleltem meg (igazából soha sem) az elvárásainak , amik persze teljesen betegek voltak. De mostmár nem érdekel Azóta minden dolgom -majdnem- rendeződött . Nagyon nehéz volt és sokszor köröket róttam de végülis sikerült - nekem sem volt nőm amíg ilyen voltam mint te. Én mindet elszalasztottam. Igazából ez is eléggé motivált ,hogy végre normális legyek. Bár normálisnak nem mondanám magam mert sikerült kiépítenem magamban egy földöntúli önbizalmat és egoizmust :D Utólag bepótolom. Persze ez nem nagyképűség csak annyi hogy nem vádolom magamat semmiért, ha hibázok is akkor is kiskirályként kezelem a kis lelkemet ,hogy semmi baj te tökéletes vagy :D Jah és persze véletlenül sem RÁGÓDOM semmin. Lehet egy-két ember nagyképűnek lát vagy megbántok vele valakit de lesz*rom mert ÉN BOLDOG VAGYOK VÉGRE.

Anya csak egy van! Elhiszem, hogy miért lehetsz depressziós nem kaphattad meg a szeretetét az édes anyukádtól. Ezt én más helyzetben éltem át 1évig, hogy anyukám szeretett de a suliban mindenki piszkált és mivel én tényleg jószívű vagyok ezért hát úgy tgmkre tettek, hogy akár ölni is képes voltam rá! Aztán anyukám másfél óráig beszlt velem, hogy ne legyél ilyen mert nem tesz jót az egészségednek..stb.. Aztán este amikor elaludtam átgomdoltam magamba, hogy ez vagyok én egy idegbeteg barom állat , azután elhatároztam, hogy nemveszek magamra semmit azt végülis kigyógyultam ebből. És én az ilyen betegeket megkérem ne vegyenek magura semmit ne törődjenek vele....

Eltelt már sok év, de érdekelne,hogy vagy?