Milyen ez a történet szerintetek?

Én az érettebb korosztályt képviselem... és nem tetszik. Taszít.

Már már Júlia regény szinten mozog a dolog.

Ami hibapont:

- folyton az érzelmek vannak előtérben, így képtelenség végigolvasni. Kell az olvasónak valami a plusz. Egy kis pihenő idő, egy kis fokozás.

- a külföldi nevek divatosak és röhelyesek is ha magyarnak vallod vallod. És a nevek mintha szánt szándékkal lenének ilyen "mesterkéltek"

Összegzés: a 15-éves korosztályig biztos siker lehet, de fölötte már nem elég a csöpögés, a rózsaszín cukormáz.

A pink betű meg bántja a szemem fekete alapon.

UNDORÍTÓ!

egyetértek az előzővel... aki írásra adja a fejét, a helyesírás a minimum, arról nem is beszélve, hogy egy történet írása nem annyiből áll, hogy híradó-stílusban leírunk történéseket és párbeszédeket, azt élvezhetővé kell tenni, valamint nem ártana összetett mondatokat, leírásokat, stb. használni. A szóismétlésekről nem is beszélve. Kb így néz ki a bnőd blogja:

Reggel felkelt Luszeszita. Megmosta a fogát. Megreggelizett. Szólt az anyukájának, hogy elindul az iskolába.

-Anya, elindulok iskolába.

Az anyukája mondta neki, hogy legyen jó.

-Lszeszita, légy jó.

Na ezt így is le lehet írni:

Luszeszitát mély álomból verte fel reggel a vekker csörgése, amit közönyösen csapott le. Kibotorkált a fürdőszobába, megmosta a fogát, és megpróbálta rendbehozni kócos hasonmását, aki a tükörből nézett vissza rá. A konyhába érve friss pirítós illata ütötte meg az orrát, ami egyből jobb kedvre derítette kicsit. Mire végzett vele, máris érzett magában elegendő energiát ahhoz, hogy iskolába induljon.

-Anya, indulok!-mondta, miközben pszit nyomott a nő arcára.

-Légy jó, vigyázz magadra!-kiabálta az édesanya gyermeke után, aki már addigra kilibbent az ajtón.