Uraim! Mennyire vagytok bátrak az érzelmek beismerésében? (Részletek lent)

Én eddig mindig elmondtam az ilyeneket, szerintem ezen semmi szégyellnivaló nincsen.

Én a páromnak elmondok mindent. Mikor még ismerkedési fázisban voltunk, akkor is elmondtam, csak finoman fokozatosan.

Eddigi tapasztalataim szerint nem érdemes hamar elmondania egy férfinek az érzéseit a nőnek, mert akkor az dobni fogja vagy elmenekül, ki kell várni, amíg a nő belé szeret a férfibe és akkor már mehet a vallomás. :)

Nem feltétlen bátorság kérdése,h mikor valljuk be. Lehetnek elvek is. Én pl. úgy vagyok vele,h még nem vallottam be a leányzónak,pedig mind2en tudjuk,h mit érez a másik. Vágyom már a kapcsolatra,de ugyanakkor szabadságfüggő is vagyok...eddig csak alkalmi kapcsolataim voltak,amiket nem gondoltam komolyan,ezért azokba hamar bele is mentem. Ez a lány viszont más,Vele komolyan gondolom,épp ezért nem mondok még Neki semmit,pedig már több hónapja kavarunk...Egyre inkább beigazolódik,h mi egymásnak lettünk teremtve,már csak egy hajszálon múlik az egész...és egymáséi leszünk,addig is csodálatos vágyakozás stádiuma van...Mi férfiak(legalábbis én) ha valóban komoly kapcsolatra vágyunk,akkor előbb megismerjük a másikat,megtapasztaljuk ,h mennyire számíthatunk rá,ha már egyszer feladjuk érte az életünket,a szabadságunkat...