Van akinek sikerült megszabadulni a saját nyomorékságától?

Nekem sikerült. Letagadom magam gyerekkoromban, sok indokolatlan bénaságot csináltam, nagyon hülyén viselkedtem, nem úgy értve, hogy balhés voltam, hanem visszahúzódó, de amikor ki tudtam volna fejezni magam, akkor nem csináltam jól. Aztán mostanra már megbarátkoztam magammal, és racionálisabban viselkedem. Nagy partiarc most sem lettem, de legalább van egy felvállalható énképem.

És hogy hogyan sikerült? Okosabb lettem. Sokat olvastam, tanultam, érdeklődtem, elemeztem. Nem iskolában, hanem maszek, csillagászattól kezdve fizikán át a scifi-regényekig mindent. Szélesedett a látóköröm, több mindenről tudtam. És az erkölcsöm az egekbe emelkedett :P

Nos lássuk: 140 magas voltam és 90+ kiló 14 évesen.

Nem azért, mert sokat ettem volna, nem mozogtam volna

eleget, vagy egyszerűen lusta lettem volna, hanem gene-

tika. Ha úgy vesszük, az ikrekből én voltam Danny De Vito.

Utána még többet mozogtam, megnőttem picit, most jelenleg

180 magas vagyok és 80-90 kg között tartom a súlyom. NEM

tudok lejjebb menni, ismétlem genetikai okok miatt, DE

amennyit tudok, mozgok, vettem kondigépet, de nem kigyúr-

ni akarom magam, hanem csak azt, hogy ne kösse meg a szer-

vezetem a vizet feleslegesen.

A f@rkam méretével se voltam elégedett, igen, komplexusaim

voltak miatta, aztán amikor az első lánnyal lefeküdtem,

abból lett az összeveszés, hogy neki ilyen jó még nem

volt, biztosan hazudtam, mert aki szűz, az nem így csi-

nálja. Na ez adott pasiként is egy hatalmas lökést jó

irányba, valahol ezen a téren elveszett önbecsülésem

is visszakerült.

Hogy kocka lennék? Egy nemzetközi cég egyik programo-

zója lennék, EUból 2en dolgoznak nekik, és ők kerestek

meg. Ez talán azt takarja, hogy a munkám terén se va-

gyok egy elveszett ember.

Hogy boldog vagyok-e? Úgy ahogy. Segítek másoknak, főleg,

mivel 31 évesen több szenvedésen mentem keresztül, mint

némely ember, aki már leélte az életét, és van tapaszta-

latom, megérzésem a dolgokkal kapcsolatban. Az ad sokszor

boldogságot, hogy mások lenyomnak egy "köszönöm"-öt a

beszélgetés végén, vagy visszaírnak/hívnak késöbb, hogy

megoldódott a probléma.

3 olyan barátom van, akikre bármikor, bármilyen körül-

mények között számíthatok, akármi legyen is az, és ez

természetesen visszafelé is működik.

Hirtelen ennyi jutott eszembe, amit így a témával kap-

csolatban le lehet írni.

[link]

[link]

[link]

[link]

remélem elég példát hoztam

A középsulis "forever alone" korszakomat sikerült kinőnöm. Jobb stílusom, némileg jobb külsőm lett és az első komolyabb kapcsolat után sokkal több önbizalmam.

Igazi barátok mindig is voltak, de sosem sok.

Szép barátnő most is akad néha, de ha épp nincs, igyekszem nem befordulni tőle. Előbb-utóbb mindig akad valaki aki meglát bennem valamit amit mások nem.