Mennyit küzdöttetek a jelenlegi párotokért? Nem ment el közben a kedvetek az egésztől, volt, hogy feladtátok közben a harcot?

Mi "csak" 140km-t. :)

Egyébként a mi kapcsolatunk elég érdekesen alakult. Távkapcsolat, ő a fiú, tehát ő hódított meg engem. Alapvetően ő az, aki többet küzdött a kapcsolatunkért. Nehezen leszek szerelmes, tehát ő már javában benne volt a dologban, mire én is elkezdtem érezni. Aztán rengeteg veszekedés - mindenben eltérő a véleményünk, egy dolog amiben hasonlítunk: mindketten makacsok vagyunk nagyon. Összevesztünk azon, hogy milyen filmet nézzünk, aztán órákig nem beszéltünk egymással. Ő túl féltékeny volt, én túl barátságos más fiúkkal (hozzáteszem, én TÉNYLEG barátkoztam, semmi flört). Na, mindenesetre fél év alatt 2*szakítottunk. Az első a féltékenysége miatt volt, a második pedig miattam. Egyszer szerettem, egyszer nem. Aztán találtam egy flörtölős beszélgetést az üzenetei között, és ez tökéletes indok volt a szakításra. Ő sírt, én sírtam, szörnyű volt, de meg voltam győződve róla, hogy ez így helyes. Másnap persze kibékültünk. Utána megint hónapokig őrült szerelmesek voltunk mindketten. Aztán mostanra (másfél év) minden rendbe jött. Mindketten ugyanannyit törődünk a kapcsolatunkkal, tudjuk mit várhatunk el, és mit nem, hogyan kell kezelni a másikat. Minden tökéletes, és talán így is marad örökre. :)

Semmi értelme küzdeni, ha ronda, alacsony, gnóm törpe vagy, mert úgysem adnak esélyt nekem.

Így már lesz@rom az egészet, maradok forever alone.