Mit lehet tenni, amikor úgy érzem, hogy minden jóból kimaradtam a 21 évem során?

Megpróbálom röviden összefoglalni. Sajnos az én gyerekkorom nem igazán úgy alakult mint a legtöbb emberé.

Gondolom ti is ismertetek, láttatok olyanokat akiknek komoly feltűnési viszketegségük van/volt. Nos én is ilyen voltam egy jóadag hülyeséggel keverve (Az okára is vannak elméleteim, de azzal nem untatok senkit).

Logikusan adódik, hogy emiatt, nem nagyon kedveltek az emberek. Én ezt teljesen megértem én se cselekednék másképp, senkit nem hibáztatok. Középiskolára valamivel gyengűlt ez, de pechemre bekerűltem egy olyan iskolába ami tele van az ilyen kemény/menő gyerekekkel, éshát a viselkedésem pont elég volt ahhoz, hogy "célpont" legyek. Személyes véleményem szerint itt azért nem érdemeltem annyit mint amennyit kaptam.

Így felnőni nem volt egy szép, de úgyahpgy megértettem, és agyilag el is fogadtam. Természetből adódik, hogy barátom se volt sok, volt pár darab, de azok az olyan barátok, hogy csak akkor vagyok barát ha hasznos vagyok. Egy két ember kivételével, így a bizalmam is elvesztettem az emberek felé.

Az az igazság, hogy otthonülésre "kényszerűltem", egyszerűen nem volt mit csnálnom, régen sok mindent szerettem foci kosár stb. Csakhát olyan emberekkel akikkel én voltam kapcsolatba gyorsen elmegy a kedv tőlük. Éshát elértem a 21. évet, és teljesen úgyérzem, hogy minden jóból kimaradtam. Nem arra gondolok, hogy nem bulizhattam minden hétvégén nem dönthettem meg minden csajt stb stb, hanem úgy mindenből, nem voltam szalagavatón, nem voltak barátaim kikkel néha összeülhettem egy sörre szintén stb stb :).

Az internetnek hála nézhetem, hogy mi folyik a világba és hát megannyi szenny (partyk*rvák tinik*rvák, balhék meg a többi..) függetlenűl attól, hogy "jó" volt vagy "rossz" irigykedem rájuk, persze ha van ok lenézem őket, de mégis. Mert ők tudják élvezni az életet még ha eelitélendő, miközben én itthon vagyok. Most így újévbe elhatároztam, hogy egpróbálok tenni valamit (elmegyek kondizni késöbb munka), de azt a 2-3 év amikor az ember "kiéli" magát azt már sose kapom vissza.