Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek az baj, ha rosszabb, mikor elmegy, mint jobb, mikor velem van?
Remélem értitek, nem tudom szebben mondani:D
Most ezen elgondolkoztam, hogy velem nagyon így van. Amikor velem van, akkor nem olyan jó vele lenni, mint számítok rá, (mert mindig nagyon várom a találkozásokat), mindig csak utólag tudom értékelni, hogy milyen jó volt, de utólag mindig jobbra emlékszem, mint amikor átéltem. Ez normális? Aki érti, vagy érzett már hasonlót, az ossza meg velem. Köszi:)
Az emlékek ilyetén "megszépülése" pszichológiai tény, normális. Hosszú idő távlatából még a nagyon rossz emlékekre is úgy emlékezhetünk mintha sokkal kellemesebbek lettek volna, az azóta eltelt időben szerzett tapasztalatok alapján átértékelődnek a korábbi történések. Ez a mechanizmus valószínűleg a szelf jelenlegi mentális jólétét, boldogságát hivatott elősegíteni. Ritkán emlékszünk pontosan a dolgokra, történésekre, az emlékezet konstruktív. Az elfeledett részleteket kipótoljuk, saját attitűdünk, elvárásaink szerint, ezért a memória torzít.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!