Elmondjam neki lány létemre hogy szeretem?

Van egy fiú, aki már két éve tetszik. Úgy kezdődött, hogy anyuék szétköltöztek, és így egy faluba költöztünk a nagymamámhoz. Ekkor hatodikos voltam és pont fél év volt, így átjöttem a falu sulijába. És amikor az első napon szembejött a folyosón Ő. Egyből tudtam, hogy tetszik. Kreol bőr, fekete haj, szép mosoly, izmos test... na, hát igen... Nyolcadikos volt akkor. Két év van köztünk. Mint ahogy egy kis faluban és annak a kis iskolájában ez lenni szokott én voltam az új lány. Sokan felvettek msn-re és sok embernek tetszettem. És ez után követtem el az egyik hibát. Összejöttem a haverjával, aki az osztálytársa is volt. És ő is összejött egy másik lánnyal. Én és a "barátom" nem voltunk nagy szerelmesek... Legalább is én nem. Ő amolyan nyuszi hősszerelmes volt... Na igen de viszont Ő meg nagyon jól kijött a barátnőjével. Smároltak a WC előtt, smároltak a padon, smároltak a folyosón, smároltak a termünkben. Mivel volt nekem akkoriban egy pletykás barátnőm, aki elmondta a csávónak, hogy nekem tetszik. És én bevallottam 12 éves szerelmes fejjel neki hogy "Figyelj, bejössz!" Akkor meg is szakadt a kapcsolatunk. Köszöntünk meg minden, de nem beszélgettünk. Igaz, kikunyeráltam egy ballagási képet tőle. Hát igen akkor még nem érdekelt a női büszkeségem. Ez volt kb. márciusban. Én szakítottam a barátommal és összejöttem három másikkal mind ezt fél év alatt. Mondjuk egyik, se mert még megcsókolni se. Az egyik meg hát olyat akart, ami miatt még most sem köszönök neki. És május végén anyu visszament apához. Így itt kellett hagynom szeretett falumat :/ És apu többet nem is engedett többet még a falu közelébe se. Nem tarthattam a kapcsolatot a mamámmal se. De ez már egy másik történet. Én elfelejtettem Őt. Aztán idén májusban megint anyuval eljöttünk vissza a mamához, mert mégsem tudtak anyuék együtt élni. DE most már válófélben vannak. Nyáron kb júniusban, amikor kocsit vezettünk anyuval, szembejött motorral, és intett is és akkor tiltakoztam egy ideig az érzés ellen, de aztán csak rá kellett jönnöm, hogy még mindig szeretem. Telt múlt az idő... Meghívott a régi osztályom sátorozni a közeli csatornához. Ott közelebbről megismertem a legjobb barátnőm bátyát és annak a legjobb haverját, akiben ott a sátorozáson szerelmes is lettem. Igen ám de neki nem kellettem. Viszont a bátynak igen. Összejöttem vele. Jártunk egy hónapot, aztán meg szakítottunk. Vagyis jobban mondva abba maradt a járásunk. Elhanyagoltuk egymást. Én akkor a báttyat nagyon szerettem és fájt hogy nem törődött velem, ezért a legjobb barátnőmmel vagyis a pasi húgával kiterveltük hogy bosszút állunk. És itt jött megint képben a fent említett Ő. Ő volt az A terv. Olyannyira belemerültem ebbe a haditervbe hogy addig gondolkoztam, amíg fellángolt megint a szerelmem Ő iránta. Facebookon kapóra jött egy verseny, amikor megkérdeztem őt is hogy lájkolná-e nekem a képet hogy benne legyek az első 15-be és mondta hogy természetesen, és egyébként mi a helyzet? Hát én akkor már sikítozta és röhögtem és sírtam, hogy dejó beszélgetünk... És beszélgettünk pár napig még egyszer csak át nem hívott hozzájuk filmezni. ÉN anyutól el sem kérezkedtem csak mentem és anyut is becsaptam... (még most sem tudja). Na igen hát ott volt a haverja is nagy örömömre... :D Meg volt a filmezés kaptam tőle három-három puszit, mint puszipajtások... Beszélgettünk ez után is. A haverja meg rám hajtott.... Megjegyzem, nem volt valami szép látvány az a bizonyos haver... Na de mindegy. Beszéltünk, beszéltünk.... És áthívott megint itt már anyut megkérdeztem, ő nem akart elengedni. Hatalmas kínok és szenvedések és mosogatások árán, és egy kis unokanővéri segítséggel sikerült elmennem. Itt már két haverja is ott volt. Horrort néztünk. Jó volt meg minden. Beszéltünk a filmezés után egy napot, és a filmezés utáni második napon összejött egy csajjal. Én ezt hatalmas tragédiának fogtam fel. Nem beszélve arról, hogy a csaj nem volt valami csinos. (nem vagyok betelve magammal, de szemem azért van) Szóval rossz volt... A kapcsolatuk nem volt valami nagy időtartamú dolog. 21 napig jártak. Többet nem beszéltünk. Nekem ez is hadd ne mondjam hogy nagyon rosszul esett. Ja elfelejtettem említeni hogy itt már nagy mértékben megjelent a női büszkeségem. A filmezés utáni estén rám írt a harmadik haverja aki másodszorra ott volt hogy bejövök neki. Pár napig húztam halasztottam a dolgot de utána meg mondtam a havernak hogy bocsi, de én csak barátként kedvellek. Szóval én nem írtam rá(A könnyebb áttekintés kedvéért: A szerelmemre gondolok) többet. Amíg a napokban valami nagyon rossz érzés fogott el. És kitettem egy olyan kiírást fb-ra hogy írj egy számot üziben és kiírom mit gondolok rólad. Na hát igen egyébként ez nem az én műfajom az ilyen lájkolgatos szám+üzi dolog szóval végső elkeseredésemben döntöttem úgy hogy megpróbálom. Három napig kaptam a szám özönöket. De az Övét nem. Amíg a harmadik nap estélyén küldött egy számot még hozzá a 69-est. Én nagyon meg örültem ki is írtam hogy nagyon bírlak csak mostanában valahogy nem beszélgetünk. És ennyi. Ezt követő napon, este rá írtam hogy szia mizujs? 1000 éve nem beszéltünk bla bla... És szánt rám az életéből újabb nyolc percet. (ez tegnap volt).És elgondolkoztam azon hogy megmondjam-e neki hogy tetszik? Tudom hogy lány vagyok meg minden és női büszkeség meg tartás meg a fiúk dolga ez. De nagyon szeretem. És minden vágyam az, hogy járjon velem. Hacsak két hetet is de hadd mondjam el hogy Igen! Ő az én barátom! Szóval ebben kérnék segítséget, hogy elmondjam e neki, és ha igen akkor hogy. Előre is köszönöm a válaszokat. És bocsánat a bonyolultság miatt, de így név nélkül nagyon nehéz leírni. :) 14/L És hasonló történeteket is szívesen várok és olvasok. :)