Miért néz morcosan egy fiú a lányra, aki tetszik neki?

Ennek sok oka lehet a felszínen. Ha egy fiú haragos arckifejezéssel néz egy lányra (általában akkor, amikor a pillanatnyi helyzetből adódóan mosolyogva is üdvözölhetné a lányt, esetleg flörtölhetne is vele, illetve pozitívan reagálhatna a lány sokszor öntudatlan, fiú felé adott pozitív jelzéseire), akkor általában nincs is tudatában, hogy mindeközben szeretne a lány felé nyitni. Ilyenkor a fiú tudatában gondolatok, magyarázatok váltják egymást, hogy miért is haragudjon a lányra, és ő közben ezeket a gondolatokat teljes mértékben el is hiszi. És közben FOGALMA SINCS RÓLA, hogy valójában kívánja a lányt. Ez a tény csak a tudatalattijában van jelen, amivel nem mer a fiú tudatosan szembesülni a pillanatnyi helyzetben.

Aminek már sok oka lehet, egyénről-egyénre változóan. Lehet, hogy nemrég esett át egy komoly párkapcsolati válságon, szakításon, és érzelmileg még nem állt helyre belőle. Ekkor mindenféle szituáció, ami a szakítással (mely flörtöléssel és párkapcsolattal kezdődik!) járó mély érzelmi megrázkódtatást megismételhetné, ellenségessé válik a számára, teljesen elfogadhatatlanná, és mivel ezeket a reakciókat egy olyan traumatikus érzelem mozgatja a tudatalattija mélyéből, amivel még nem tudott szembesülni, ezért csak az elutasításának lesz tudatában, de annak okát, az érzelem elleni védekezésből, a tudatos elme egészen megmásítja majd, hogy ne kelljen egyelőre a valódi fájdalmával szembesülnie. Így a negatív gondolatok, melyek a fiú haragos arckifejezéséhez társulnak a tudatában, nem a valós helyzetről fognak szólni, arra racionális magyarázatot adni neki, hanem azoknak csak látszólag lesz összefüggő, értelmes és józan magyarázata arra, hogy miért látszott haragosnak, amikor a lányra nézett.

Ez a viselkedés a gyász, illetve párkapcsolati terápia során feloldást nyerhet, ahogy a párkapcsolati traumát fokozatosan a tudatába tudja emelni a fiú egy-egy biztonságot adó helyzetben, közegben, pillanatban. Ekkor megértheti a valódi érzéseit, mozgatórugóit, feloldhatja azokat, és bölcsebben folytathatja életét.

A lány, ha akar tőle valamit, legyen éberebb a saját reakcióira is, úgy érzelmi, mint gondolati és a nonverbális jelek szintjén, hogy érezze, a fiú mely jeleire reagál érzékenyen, és tartózkodhasson azoktól a jelekről. Emellett teljes elfogadást kell gyakorolnia a fiú, és önmaga felé is - ez így fog működni -, s megadnia neki azt a fajta érzelmi biztonságot, melyben, akár az ő oldala mellett is, a srác szembenézhet a traumáival, és elengedheti a hozzá kapcsolódó érzelmeit és öntudatlan reakcióit.

Még hadd tegyem hozzá, hogy az emberek több, mint 99%-a a fenti módon működik a nap 24 órájában.