Mit gondoltok általában azokról a 30 éves férfiakról, akik még az szüleikkel/ édesanyjukkal élnek?

Megismertem egy nagyon aranyos, humoros szeretni való férfit. Úgy érzem közeledik hozzám azóta is, de nem történt még semmi konkrét dolog köztünk. Én arra gondolok, hogy félős lehet, talán nem mer kezdeményezni.

Miből gondolom? Otthon él, mindig az anyukáját emlegeti, szóval, szerintem vele él csak, papa már lehet nincs, ezt nem tudom és nem merem megkérdezni, mert lehet az friss is, ki tudja. Na mindegy.

Ha ennyi idősen még otthon van, nem lehet egy bátor, talpraesett férfi a barátaim szerint. Pedig nekem talpraesettnek látszik. De nem érdekel, ha gyáva sem, imádom és szeretném magam mellett tudni.

Mindezt azért írom ki, mert érdekel, hogy szerintetek gyávaság van-e a dolog mögött, lépjek-e én valamit felé?

Mi okai vannak annak egyébként, hogy otthon él?