Lányokhoz idézem inkább a kérdésem. Szerintetek ezért kilehet szeretni valakiből?

Az ember megszokja a jót. A nő is. Én is jó voltam, megtettem mindent 6éven át. És ráunt..

"Sexuális téren is szinte csak ő számít" - ez mit jelent? Nincs olyan, hogy szinte. Majdnem nem csalod meg? Magadból csinálsz hülyét, vagy valakiből? Köpjél a tükörbe egyet.

Annak ellenére amit itt összehordanak arról hogy mekkora kincs az ilyen, megunják és eldobják. Aztán amikor már jól megtaposta őket az élet, rájönnek mekkora idióták voltak.

Az élet nem akciófilm.

hát úgy látszik, én benne vagyok az 1%-ban...engem zavarna ez az idill... olyan papucs-szerűen hangzik, márpedig a férfi legyen férfi...na nem azt mondom, h verjen össze részegen minden nap, hanem azt, hogy igenis álljon a sarkára, ha valami nem tetszik neki, mondja meg, ne ugráljon körbe a nap minden percében, hanem hagyja, hogy néha meghódíthassam újra, néha kell egy pici vita, hogy a békülés után még jobban érezzem, mennyire szeretem és milyen rossz lett volna elveszíteni...legyen emberi! az ember nem csak adni szeret, hanem kapni is... hagyja, hogy én is átérezzem azt az örömöt, mikor megteszek érte, a kedvéért valamit... egy kapcsolatban én is szeretnék jót tenni a párommal, de ha sosem mondja el, neki mi tetszene, mi lenne a jó, mert csak az én kegyeimet lesi, azzal flusztrál, mert próbálom kitalálni, és úgy érzem, nem őszinte hozzám, hogyha nem beszél az ő igényeiről vagy gondjairól

a fizetés meg a másik... a mai nő nem szereti "kitartottnak" érezni magát...engem nagyon kellemetlenül érintene, ha a párom mindent fizetne, szokott fizetni, meghívni dolgokra, de visszaadom, visszafizetem más formában (pl megveszem a vacsora hozzávalóit és főzök neki), és nagyon sokszor van, hogy mindenki a maga részét állja... ilyenkor érzem, hogy igenis két egyenlő fél vagyunk a kapcsolatban, és én nem az önállótlan nő vagyok, akinek mindig fizetni kell

plusz egy kapcsolat akkor sikeres, ha minden fél egyenlő arányban veszi ki belőle a részét, mind a jóból, mind a rosszból...

22/L

"Tegyük fel, összejössz egy lánnyal, és mindent megteszel érte, folyamatosan elhalmozod, mindig mindent amit csak tudsz megadsz neki, igazából tökéletes vagy mert mindig csak az a lényeg hogy neki jó legyen."

ez egy kissé sok. az, ha te fizetsz valahol, nem baj, de amúgy szükségtelen mindennel elhalmozni. persze, hogy vége lett, nekem is tömény lenne kissé...

szerintem most azt tudod tenni, hogy odafigyelsz magadra: minden gesztus előtt kérdezd meg magadtól: megtenném ezt a nővéremnek is? ha igen, akkor tedd meg. például egy fagyira meghívni az persze, természetes, de ajándékot venni neki csakúgy tök felesleges dolog.

29/n

Leírom az én példámat hátha hasznos lesz neked.

Van 2 exem. Mindkettő földre szállt angyal volt, csak én számítottam. Ha én akartam szexelni akkor volt szex ha nem nem és nem is erőszakoskodtak. Ha valahova menni akartam csak én találtam ki hova, ők nem is akartak ezen gondolkodni. Nekik mindegy. Nekik mindig minden mindegy volt a lényeg, hogy nekem jó legyen. Eleinte ez jó volt persze, de aztán már unalmas, ráadásul elkapattak, mert mindkét kapcsolatot én irányítottam.

Utána lett egy barátom, akivel nagyon nem egyeztünk, ráadásul mindent ő akart irányítani, persze ez nekem fura volt. Sokat veszekedtünk, ordibáltunk egymással, de 1 év alatt összeértünk és ő már a férjem akinek van véleménye, akivel meg lehet beszélni dolgokat nem csak hallgat, akivel közösen irányítjuk a kapcsolatunkat.

Ha nagyon elkényezteted a leányzót azt hiszi mindent megtehet. Tapasztalat.Aztán megun és kidob. Arany középút.

Engem idegesitene egy idő után ha mindig csak én lennék a középpontban. Olyan lenne mintha kihasználnám a fiút pedig nem is akarom. Vagy ő úgy érzi nem szeretem eléggé és ezért le akar nyűgözni. Kinos lenne biztos...

Aztán meg ez hogy :

"felhoztam neki hogy mennyi mindent tettem érte, de aztán elmagyaráztam hogy nem felhánytorgatni akartam, csak példálozni."

ez kiakasztana. Minek csinált értem annyi mindent? Nem lehet mindent viszonozni. Az hogy csak példálózni akartál szinte ugyanolyan mintha felhántorgatnád.

Ha tényleg nagyon körberajongtad, akkor az egy idő után valóban zavaró tud lenni.

Én dobtam már azért srácot, mert annyira belém volt esve, hogy egy idő után már valójában nem is figyelt arra, amit mondok, csak ábrándos tekintettel és bárgyú mosollyal az arcán bámult, és bármit mondtam, az volt a válasz, hogy "annyira jó veled, jó, hogy itt vagy, szép vagy, stb., stb.). Semmiről nem lehetett vele beszélgetni, mert őt annyira lefoglalta a puszta jelenlétem... Fura volt.