Olyan vers kénne nekem hogy megyek a kórházba csütörtökön és a kedves feleségemnek írjak?

Drága egyetlenem, ülök veled szemben,

Itt a 403 / B kórteremben.

Ülök csak. Nézlek, és fogom a kezed,

Megértem, hogy hiányzik a vakbeled.

Hiányzott kezem alatt minden szívverés,

De jön már az orvos és a sós beöntés.

Tökfőzelék parizerrel. Ez a menü máma,

Könnyes szemmel lesem, hogy guggolsz a kacsára.

Szeretlek, várlak tiszta szívből haza.

Erősődjél, hisz a székleted még laza.

Csókollak tízszer, százszor, csakis téged.

Őrizzük meg ily szépen a bélműtéted.

Gyógyulj meg kedvesem

Gyógyulj meg kedvesem, mert ezt akarom,

És mosolyodat érezni magamon,

Nélküled már mit sem ér az életem,

Behálóz és átsző ez a szerelem!

Gyógyulj meg kedvesem, semmid se fájjon,

Hozzád egy gyógyító angyalka szálljon,

Légy gyógyult, vidám, jókedvű, gyönyörű,

A szerelemben ez ilyen egyszerű!

Gyógyulj meg kedvesem, mert úgy hiányzol,

A szívem és a testem érted lángol,

Azt szeretném hogy egészséges legyél,

És azt, hogy engem örökre szeressél!

Egész, mit nekem jelentesz

Erősen s gyengén is szeretsz

Én vagyok a te feled,

Te az enyém, ne feledd!

Kérlek, gyógyulj hát felem,

Vigyázzon rád óvó szemem

Nem drága a perc veled,

Boldogan adom mindet neked

Te jelented egy életem,

Szeretett kedves feleségem!

Míg féltve ápollak tégedet,

Lelkem benned lel menedéket

Szerelmünk kibír minden küzdelmet,

S ébreszt bennünk ragyogó életet

Gyógyulj, mert vagyok férjed,

S itt állok örökkön melletted!