Tényleg csak pótlékok vagyunk? Más is van ezzel így?

Ébredj fel! Mi is csak állatok vagyunk, ösztönökkel. A nagy Ő nem létezik, illetve valamilyen szinten igen, de rengeteg mászkál belőle. Így lettünk összekötve, az ideálba beletartozó személyek között nem válogatunk.

Ha keselyű lennél, akkor egy életre elkötelezhetnéd magad egy másik keselyű iránt, és halála után is kitartanál mellette. DE nem azért, mert a keselyűk olyan szuper (spirituális) jó fejek, hanem egyszerűen ezt hozta ki belőlük az evolúció.

Fogadd el, nekünk ilyen lapot osztottak.

Ha jól értem neked az fáj hogy sokan feladták a nagy Ő keresését és a legtöbb mai kapcsolatban egyszerűen nincs meg az amit szerelemnek hívnak. Ehelyett már annak is örülnek ha találnak valakit aki a "még elmegy" kategóriába tartozik és "boldogan" összejönnek vele mert már nem bírnak tovább egyedül lenni. Felállítanak egy listát hogy milyen szempontoknak kell megfelelnie az illetőnek és nem a szívükkel hanem az eszükkel döntenek hogy ők most az illetőt úgymond "szeretik".

Pedig általában az ilyen kapcsolatokban nem hogy boldogok nem lesznek sose de idővel még meg is utálják egymást a partnerek mivel akaratlanul is emlékeztetik a másikat a korábbi megalkuvásukra és hogy ezzel elvágták magukat a lehetőségtől hogy boldogok lehessenek. Főleg amikor kiderül hogy vannak mások akiket talán még szeretni is tudtak volna ha nem lett volna úrrá rajtuk a "lehorgonyzási láz" (tudom miről beszélek, szüleim az élő példák erre)...

És ezt röviden társfüggőségnek hívják. A legtutibb módszer az önmagunkkal való kicseszésre.

"Szóval mi a megoldás kedves utolsó ? "

1. Soha fel nem adni a reményt hogy találj valakit akivel képesek lennétek szó szerint egymásba bolondulni (de ne is görcsölj rá a dologra).

2. Nem félni az egyedülállóságtól. Tudod egy kapcsolat a közhiedelemmel ellentétben nem elengedhetetlen része a boldog életnek (csak azok számára akik nem képesek valamiért eléggé szeretni önmagukat, ezért másoktól várják a szeretetet, bár ők épp ezért nem is lesznek ugyebár boldogok soha). A legjobb kapcsolatok általában úgy kezdődnek hogy mindkét fél mielőtt találkoztak egymással már elégedettek voltak önmagukkal, kiegyensúlyozottak voltak már egyedül is sőt nem is igazán érezték szükségét annak hogy most ők gyorsan találjanak valakit. Mert tudták hogy a szerelem nem tartozik a boldog élet alapfelszereltségéhez, hanem egy extra, egy olyan dolog ami még jobbá teszi az ember amúgy is jó és kiegyensúlyozott életét.

És hogy hogyan érheti el valaki hogy szeresse önmagát? Olvasd el Csernus néhány könyvét (pl. A férfi, A nő) és megtudod (ő ezt jobban el tudja magyarázni mint én).

00:06-os voltam.