Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Valaki segítene nekem, hogy hogyan kell bánni a lányokkal ismerkedéskor, és hogyan kell barátokat szerezni? (kicsit hosszú, és össze vissza)
.........tehát tegyük fel, hogyha nagyon szeretném és találnék magamhoz illő lányt, aki normális lenne, akkor ........................DE itt nem a fizikai jellemzőimmel van a baj, hanem a gondolkodásommal......
A fejemben vannak problémák. Nagyon antiszociális vagyok, és visszahúzódó ha 1 lány néz én nem nézek vissza rá, úgy érzem, hogyha nem változtatok örök életemre egyedül fogok maradni.
Nem tudom, hogy hogyan kellene elindulnom azon az úton, hogy na most akkor összejövök 1 lánnyal és hosszútávú kapcsolatot teremtsek vele.
Mindig bennem van ez a érzés félek mindentől ami új, félek mindentől, a lányoktól attól, hogy nem vagyok elég jó.........és kisebbségi komplexusom is van.Már így is túl sokat halogattam, már réges-rég rá kellet volna lépnem ara az útra, ami ebből az állapotból kirángat, de egyedül vagyok, nincsenek barátaim sajnos, pedig nagyon tisztelettudó vagyok.
Soha nem szoktam nevetni, mosolyogni, beszélgetni, de vannak olyan órák, napok mikor nagyon felvagyok dobva és olyankor akárkivel nem is, inkább idősebb emberekkel el kezdek beszélgetni, kimegyek a parkba leülök 1 idős néni, vagy bácsi mellé és óra hosszákat elcsevegek velük.
Ki maradt az életemből a tinédzser korszak, mindig a házban voltam nem mentem játszani az ismerősökkel, féltem már akkor is.
Szeretnék kitörni ebből szeretnék beszélgetni a saját korosztályomban lévő fiúkkal, lányokkal, szeretnék barátokat, barátnőket szeretnék mosolyogni nevetni mint a többi ember.
Van valaki aki segítene nekem, és ellátna pár jó tanáccsal?
19f
Lány vagyok, pár éve megismerkedtem neten egy sráccal, csak barátkoztunk. Soha nem járt sehova szórakozni, rengeteget panaszkodott, hogy nincsenek barátai, a munkahelyén mindenki búvalbélelt magába fordult ember volt, egyszerűen nem tudta, mi tévő legyen, ő is nagyon egyedül érezte magát. És huszonéves volt. Nna, egyszer találkoztunk, elvittem bulizni. :) Csak hallgattuk a zenét meg dumáltunk, még csak nem is táncoltunk, nem ismerkedtünk másokkal. Hát, azóta is bulizik, szórakozik, megnyílt, sok barátja van már, már csak néha váltunk egy levelet, de tele van boldogsággal, itt voltam, ott voltam. :) Hálás volt, hogy kimozdítottam a helyéről, már régóta vágyott valami újra, és megkapta, már nem félt, nem félt emberek közé menni. :)
Nektek is van remény. :) Persze nem a buli indítja be az embert, ehhez valaki kell, aki meglátja benned a jót és mutat egy irányt, amerre tényleg el lehet indulni. Mindenki meg tud nyílni. Pszichológus is segíthet, de jobb lenne önbizalom erősítőnek a saját korosztályotokkal barátkozni.
A vöröskereszthez lehet menni önkéntesnek, fiatalokkal van tele. Na, most ez jutott eszembe, de a lényeg, hogy menjetek emberek közé. Vidámak közé. :))
Én sem vagyok egy társaság középpontja, sőt, én is úgy érzem, hogy inkább a peremen vagyok. De inkább nem magamat hibáztatom. :)))) Mások vagyunk, nem kell mindenkivel barátkozni. :)
Nem jó ez így........viccen kívül mondom, hogy én nagyon el lettem rontva valahol.
Nagyon nagy baj van velem, ez nem olyan mint másoknál....ez sokkal bonyolultabb és mélyrehatóbb, egészen a tudatom gyökerénél van ez az egész bennem..........a folyamatos traumák egyszerűen....................legyen annyi elég, hogy én más vagyok, mint a többi......sokkal másabb.Sajnos nagyon hajaz arra az állapotom, hogy örökre egyedül maradok, és magamba kell leéljem az életemet.
És ezt nem túlzásként mondom 19 éves vagyok, de olyan szörnyű és nyomorúságos élet áll már a hátam mögött, hogy az egyszerűen hányinger.
Én hiába akarok változni a többiek nem engedik.........és ezek a többiek jelen esetemben más személyiségek, más ezeknek még a vérnyomásuk, gondolkodásuk, de némelyiknek az IQ szintje is más.
Kicsit durva lesz, de az egyik 1 süketnéma nő.
Valahol én nagyon el lettem rontva, de ku...vára tanácstalan vagyok.......4 évig jártam pszichiáterhez, de 4 év után öngyilkos lett, azóta nem járok, de nem mintha segített volna rajtam.
Félek, hogy emiatt egyedül maradok............és még jobban magányosabbá válok.
Nem tudom mi lesz velem az életbe, nem tudom........................................gyűlölök mindenkit és mindent lehet, hogy ez előre elrendeltetett, vagy Isten, esetleg a véletlen szánta így nem tudom................kérem valaki verjen szájba!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
akkor kezd el valami küzdősportot
legjobb lenne valami keleti, mert ott megtanítanak harmóniában élni magaddal (szóval nem csak egymás püföléséről van szó, hanem a lelki békével is foglalkoznak)
Brian Tracy Phoenix seminarium
letölt, meghallgat, megért, és csoda történt újjá születtél mint egy Phoenix
F18
Kezdheted itt a beszélgetést vagy küldhetsz be kérdéseket.
Jól megírt tapasztalataid visszajelzéseiből, és elismerési rendszerünk segítségével önbizalmat nyerhetsz!polli.hu
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!