Nem tudom, mit tegyek, kérlek adjatok tanácsot! Megpróbáljam? Hogyan?

Előre is bocsi, ha hosszú leszek, kicsit bonyolult a helyzetem.

19 éves srác vagyok, a lány, akiről szó van 16, másodikos gimis. Tágabb családi-ismeretségi körből már ismertük egymást gyerekkorunk óta (anyukáink viszonylag jó barátnők, de ez ránk vetítve nem túl szoros kapcsolattartást takar, évi néhány közös banzáj, ilyesmik), szórakozóhelyen, városban stb ha találkoztunk köszöntünk, pár mondatot váltottunk kb ennyi.

Tavaly elsős lett a gimiben, ahol én végzős voltam, és az első félév közepén az anyja megkérte az enyémet, hogy korrepetáljam németből (amúgy is rendszeresen szoktam angolt, németet meg matekot korrepetálni, szarul állunk, jól jön a családnak. Ők is szarul álltak akkoriban, a barátságra tekintettel természetesen anyukám ingyen felajánlotta neki az órákat. Ezzel nem is volt gond, ő meg akart is tanulni, jól is halad.

Pár hét után fura lett a leányzó, rákérdeztem van-e vmi baj, végül kihúztam belőle, hogy nehéz helyzetben érzi magát, mert nagyon megtetszettem neki... rögtön leállítottam mielőtt még kellemetlenebb helyzetbe hozta volna magát egy kapcsolatra való felajánlkozással, hogy a válaszom NEM. Persze elmagyaráztam, hogy azért, mert ő most elsősorban "üzleti" alapon van itt, mégha nem is fizet konkrétan, de sosem kezdek a tanítványaimmal bla-bla. Kicsit szarul esett neki, de mivel értelmes csaj, meg amúgy is jó fej, a végén még poénkodással el is ütöttük, hogy mit szólnának az anyáink stb. Legközelebbi alkalomtól kezdve megint ment minden a rendes kerékvágásban.

Igenám, de azóta eltelt majdnem egy év, és én már nem így gondolom. Szép lassan, de biztosan belezúgtam :/

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Idén is jár hozzám heti 2x (mostmár fizetnek is az órákért, rajta meg még 1 srácon kívül amúgy minden tanulómat lemondtam, mert muszáj az egyetemi tananyagra fordítani az időmet), és fogalmam sincs, hogy fel merjem-e fedni előtte az érzéseimet.

Hiszen korábban én utasítottam vissza ugyanebben a szituban, ráadásul azóta már valóban pénz is került a képbe. Ha elutasít, elvesztem mint mostani barátot, talán az anyám is megorrolna rám emiatt, hogy mit kavarok ilyenekkel.

ÉS ha rábólint, akkor hogyan tálaljuk a családnak? A szülei tudom, hogy nem kedvelnek és igazság szerint ez kölcsönös is.

Korábban sosem voltak kételyeim egy csajjal kapcsolatban sem, (könnyen jöttek-könnyen mentek), most meg hónapok óta ezen rágom magamat, annyira szánalmasnak érzem ezt az egészet a részemről! Epekedek és latolgatok, de ne merek lépni, mert túlságosan félek, hogy elveszítem azt a barátságot, ami eddig kialakult köztünk.

Neki kevés, de mélyebb kapcsolatai voltak csak eddig, nem az a kalandkereső típus, rólam viszont ez a kép él a környezetemben - a nők számát alapul véve legalábbis, és mivel íróasztalon kívül ritkán találkoztunk, ő sem igen látott kétszer ugyanazzal a csajjal asszem. De nyilván nem lát belém, és nem tudja, hogy mennyire másfélék a vele kapcsolatos érzelmeim, mint korábban. Vajon bizalmat szavazna nekem? Hogyan tudnám elérni a szívét újból? Hisz egyszer már kizárt - az én saját kérésemre - és azt hiszem ez nagyon is jól sikerült neki, mert azóta a világon semmi jelét nem adta, hogy mint férfi tekintene rám, és nem mint az időközben megszerzett jóbaráti pozíció betöltője, a szimpla ember.

Kérlek, osszátok meg véleményeteket velem!! Honnan merítsek bátorságot? Vagy eleve hamvába holt ötlet próbálkozni??????

Szerintetek mit tegyek?