Hogyan lehetne igazi szerelmi kapcsolatom?

A szerelmi kapcsolataim, párkapcsolataim úgy néznek ki, hogy összejövök azokkal, akiknek tetszem. Az, hogy nekem tetszik-e nem számit. Vagyis csak azért jövök össze ezekkel a pasikkal, hogy legyen valakim, hogy érezzem, hogy szeretnek, hogy kilegyen elégitve az olyan életem is. Ez azért van így, mert akik nekem tetszettek, azoknak én sosem kellettem, észre sem vettek. Általában tökjó, két évig tart egy ilyen és növeli az önbizalmamat, megismerem milyen lehet egy párkapcsolat, jókat beszélgetünk, de szerelem az nincs. Nem vagyok kifogástalan szépség, csak egy átlagos lány és nem tudnék összejönni pl egy helyes sráccal, mert mindig azon gondolkodnék, mit szeret bennem, rajtam, hiszen annyi gyönyörű nőt látok, csak szép nőket mindennap és csak én vagyok ronda. Meghát akkor az a kapcsolat miről szólna, hogy panaszkodom neki, milyen ronda vagyok vagy mi. Én el sem tudom képzelni, hogy valami számomra jópasinak tetszem, az biztos csak hülyités lesz, vagy akkor biztos csak annyiról van szó, hogy engem környékez meg gyávaságból a szebb helyet, ergo pótlék vagyok. Igazából nem tudom, hogyan tudnám elhinni, hogy kelhetek valakinek, hogy valaki szerelmes lehet belém, mikor még csak el sem tudom képzelni mindezt? Egy időben sokan udvaroltak nekem, és már kétszer az is megtörtént, hogy a helyesebb jófejebb pasikat is elküldtem, azzal hogy nem én vagyok a nekikvaló, keressenek szebbet. Szóval csak ronda/öreg/ pasikkal szoktam összejönni, akikre más rá sem néz. Úgy szeretnék én is szerelmet, csinosnak lenni nap mint nap, jó pasikkal járni, mosolyogni, de annyira nem megy. Csak itthon tudok önmagam lenni. Csak a szobámban, ha kimegyek az utcára pánikba esem, félek az emberektől, letudnék szállni a buszról, ha valaki rámnéz hosszabban, az órán nem merek megszólalni, soha életemben nem volt még rajtam szoknya, sem top, dekoltázzsal, a hajam sem fogtam össze még sosem, mert úgy hülyén áll, szóval totál nulla vagyok.