Szerelmes lettem egy fiúba akit online ismertem meg. Hogyan értessem meg vele, hogy hazugságom ellenére szeretem?

A történet igen zavaros sajnos, és tényleg bánok mindent.

2 éve ismertem meg chaten, mert valamiért jó mókának tűnt, hogy fiúként fiúra írok.

Nem is vettem komolyan, mármint így nem terveztem a beszélgetést komolyra, de el kezdett érdeklődni irántam. Mai napig nem tudom megmagyarázni hogyan, de olyna őszinte és kedves, és tényleg ahogy az összes mailemet visszaolvastam vele, rájöttem, hogy szeretem.

2 év után már annyira fájt, hogy hazudok neki, és reménykedik bennem, hogy vallottam neki. Végre először nem magamra gondoltam, hanem arra, hogy ne várjon rám, mert nem vagyok lány. Ha összerakom a gondolataim, akkor arra jutottam, hogy a lelkébe bele szerettem, de szó szerint. Soha nem tudom elképzelni hogy anális közösülésbe fogjak egy fiúval, és tényleg taszít, viszont nem találkoztam ilyen emberrel mint ő. Természetesen nem kíván velem azóta beszélni, mert ugye átvertem a nememmel és a körülményeimmel kapcsolatban, viszont minden figyelmem, kedvességem iránta, az hogy naponta írtunk egymásnak őszinte volt, és nem szórakozás.

Küldtem már neki kézzel írot levelet is amiben elnézést kértem tőle, és legutóbb leírtam valós érzéseimet is.

Mielőtt mindenki aberáltank tartana, és köcsögnek, azt mondanám, hogy a valóságban tényleg kedve vagyok, és jótékonykodni is szoktam, pedig nincs sok pénzem.

Én őszintén szeretem, és korom ellenére, soha nem éreztem ilyet senki iránt. Felkerestem egy szakembert, akiben bízom, viszont ő betudta virtuális betegségnek az egészet.

Én ennél többre gondolok.

Ez a fiú életem egyik legfontosabb személye, és higgyétek el a vesém adnám érte, és annyira szégyenlem magam, hogy sem a pénz sem a karrier nem érdekel, csak hogy jóvá tegyem az egészet, vagy legalább szóba álljon velem.

Nincs mentségem a tettemre, de azért nem árultam neki el, ki vagyok mert annyira magával ragadott, hogy nem akartam hogy vége legyen a kapcsolatnak. Önző voltam, és jelenleg alig alszom, és nem találom a helyem. 4 hete már ennek az egésznek, és megriadok magamtól. Akik ismernek nem gondolnák ezt rólam, és soha senkit ne bántok, és ezt a fiút sem zsaroltam soha meg ilyenek, pont hogy csak nekem tudott megnyílni és ezt becsben tartom. Élveztem minden kis üzenetét. Minden este imádkozom érte, előtte annyira nem szoktam. Vannak emberek akik rosszul bánnak a párjukkal, és végig nagyon kedves voltam, és nem esett nehezemre, mert szerettem. Most viszont a szerelem mellé egy olyan érzés társul, hogy szívesen adnám az életem olyan embernek, aki normális életet élt eddig, de beteg. Most cserélnék velük, mert ők ekkora baklövést nem követtek el. Nem vagyok önző, és ezt tudom magamról, viszont az érzelmeimnek nem tudtam parancsolni, és sodródtam az egésszel.

Amit eldöntöttem az az, hogy akkora bűntudatom van, hogy én még mindig szeretem, és támogatni fogom:$ ahogy tudom, mert mindne kis titkát velem osztotta meg, és tudom, hogy nagy álmai vannak. Nekem ő fontos, mind a mai napig, annak ellenére, hogy azt hiszi egy jót szórakoztam két évig. Jobban szenvedek állítom mint ő, és megérdemlem.

Nem tudom hol van ennek a vége.

Várom a véleményeket. Van önkritikám.

Ám ami érdekes volt nekem, hogy többször írta amikor szomorú volt, hogy melegnek tartották régen, meg szerinte az apja is azt hiszi róla, na meg volt hogy magától leírta, hogy hagyjam, mert lehet meleg. Viszont soha nem mélyedt el a témában. Nem volt még barátnője, de volt már pár lánnyal, de ahogy kivettem a szavaiból,nem nagyon büszke azokra.

Különleges fiú, komolyan, és mindig ott voltam ha szomorú volt vagy ha jó kedve,és ő is mellettem.

Hiányzik éjjel nappal.

Igen, biztos, hogy önértékelési gondom van, és igen érzem is, hogy más vagyok mint a körülöttem lévők. Talán az érzelmeimmel nem tudtam soha mit kezdeni, és direkt másként akartam élni mint mások. Kihagytam ezt a barátnős korszakot, és stb, amit nem is bánok, mivel valószínű soha nem lesz senkim. Igen durva, amit tettem, főleg hogy ezzel a fiúval. Nem hibáztatom, hogy 2 évet pocsékolt rám, mert jól éreztük magunkat együtt.

Ezt szerintem ő is tudja. Ami inkább aggaszt, hogy mennyire hagytam benne nyomot ezzel, mert egy visszahúzódó, nem éppen hedonista típusú emberről van szók, akinek voltak érzelmi problémái.

Nem akartam tönkre vágni, pont hogy a személye tetszett nagyon, és most is, mert más mint annyian mások.

Mondom van elég nagy bűntudatom, és nem is mentegetem magam, de azt hiszem nem én vagyok a földkerekség legnagyobb hazugja. Szánom, bánom amit tettem, de szeretem és kész.:-(